A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
61 valóban megtorpant/az ellenségnek minden ereje, kimerült, és szégyenkezve kellett elvonulnia. Krisztus Urunk már magában a halálban is győzött, mert megmutatta, hogy amit hirdet, többet ér, mint a föld es élet, de mégjobban megmutatta azzal, hogy a halált elvállalva, magát a halált győzte le a feltámadással. Ezért mondja Szent Bál: "Elnyelte a halait a diadal, halál, hol a te fullánkod?... Hála Istennek, ki nekünk megadta a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által." /Kor. I. 15.55./ De ezen győzelmen felül van a krisztusi halálnak egy személyes erő-jellege is. Méltán mondja a mai szertartásában az Egyház: íme, a keresztnek a fája, amelyen a világ üdvössége függött. Krisztusnak a halála valóban mindánnyiunk legszemélyesebb ugye. Meghalt, küzdött, szenvedett értünk az Űr. de győzött is. Es amennyire magáévá tette bűnünket, ügyünket, vállalta az engesztelést, megosztotta magát a győzedelmét is". Az utolsó szavában olyan csodálatosan csendül ki ez': "Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet. Az elsőszülött testvérünk szól az'Atyához, a gyermek. A földi életnek igazi értelmét valóban a halál szabja meg,' helyesebben a halál mögött az örökkévalóság városa, az Otthon, ahol az Atya van, ahol én teljes örök és boldog jogú gyermek leszek. Ez a krisztusi halálnak az értelme, és ezért ez a halál reményünk boldog záloga. így nézett a halál mögé, a halálra.és annak bármilyen viharos módozatára Szent Péter. Mikor meglátja 67-ben Rómában a'keresztet, nem botránkozik meg és nem ijea meg, vállalja, és nem félti sem életét, sem akkrisztusi ügyet, csak egyet kér alázatosan, fejjel lefelé akar meghalni. Szent fái ugyancsak Rómában várja és fogadja a halált. Milyen sokszor beszélt erről? Es úgy látta: annak, akinek élete Krisztus volt, annak a halál is csak nyereség lehet. /Fii. 1.21./ Sőt egyenesen azt Írja: "Kívánok felosztani és Krisztussal együtt lenni', ami sokkal jobb." /u.o. 24./ Mennyit magasztalja a keresztet és a Krisztussal vagy pláne Krisztusért való küzdelmet és szenvedést. Szent András apostol is térdre esik, mikor a kivégzés eszközét a keresztben látja meg és szent ereklyének tartja: -“Üdvözlégy kereszt, amelynek drágaköves éke Krisztus'Urunk szent teste volt. Végy fel engem, ki annak tanítványa vagyok, ki mesterként függött rajtád." A nagypénteknek mélységes jelentősége van. Nem is halál azóta a kegyelemben, a Krisztussal egységben elköltözöttek számára a halál, hanem születés. így is nevezzük a szenteknél. Es most, amikor a szentévben az örökváros felé vetődik tekintetünk, kell, hogy a dicsőségben ragyogó örökvárosról meg ne feledkezzünk! A nagy kapunyitás ezen a napon volt. Nagypéntek áldott napja lesz egykor örök boldogságunknak. Adja'az Ur, hogy mi is azt mondjuk, mint az az ember, kit rövid élet után szent halál várt, és mikor megkérdeztük születésnapján, hogyan érzi magát, megköszönte: jól vagyok annál is inkább, meri: a nüsvétot már a mennyéi örökvárosban töltöm. így van értelme az életnek és igy lesz reményünk zálogos kincsévé az Ur Krisztusnak a halála. Es'ezért olyan'megnyugvo és ünnepi lélekkel hallgatjuk és imádkozzuk az Egyház imáját: "Ame, a keresztnek fája, melyen a világ üdvössége függött. Jöjjetek, imádkozzunk!" Amen. Szombathely, 1950. évi nagyböjt harmadik vasárnapján. (A + Sándor s.k. püspök.
