A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
41. -amiről üzent nekem a levélben és a saját kereszthalálára ott Rómában, könyörögiön érettem, hogy ez a szentévi megtérésem olyan legyen, hogy a halálom óráján is"boldogan tekinthessek erre az esztendőre. Ámen. VI. A Szentatyának egyik legfőbb szentévi szándéka: a béke. E zaklatott mai világban nincsen még egy olyan hely, ahol az emberek ilyen számban és ekkora egyetértésben érnének egybe, mint Rómába. A szivek találkozója az atyai házban. Ha az irás"azt mondja, ha ketten vagy többen összejönnek az én nevemben, köztük vagyok, akkor milyen különös értelemben alkalmazhatjuk ezt a lelkek nagy találkozójára Rómába, ahova a névtelen milliók most főleg azért mennek, hogy a békéért könyörögjenek. Mind jobban érezzük', hogy a béke már emberfölötti üggyé nőtt. Ma, amikor az emberi tudásnak a jó és gonosz tudás fájáról vett gyümölcse, találmánya oly csodálatos, hogy az egész világot végpusztulásba viheti,"ma mar nemcsak az egyéni halál a tiltott gyümölcs élvezetének a büntetése, hanem itt a fenyegetés, hogy az emberiség pusztul el ebben a gyűlöletben, nemcsak a földi paradicsomot veszíti el, hanem az egesz földi életet a végpusztulas veszedelme fenyegeti. Ma kell, hogy Istenben bitó, hivő és az embereket szerető szivünk egymással egyesülve térdeljen az Ur elé és kérje: adj Uram békét a népeknek, ennek az emberiségnek! Különben ez a legfőbb szentévi szándéka a Szentatyának, ezért kell, hogy a szentévi lélekzarándokéásunkban az év folyamán ott éljen ennek a tudata, a békekövetségben járásnak nagy kötelessége. Es kell, hogy mind többen és többen legyünk, akik e lelki békezarándoklásban résztveszünk. Karácsonyi szózatában ezeket mondja a Szentatya: "Kedves gyermekeim, ha valamikor, úgy most oly alkalmat ad nekünk ez a szentev, hogy a népek vezetőit a Déke nagy gondolatjára irányitsijk. Maga a szentév ténye legyen mintegy" hatalmas bekeszózat és egyúttal alkalom arra, hogy az embertestvérek megtalálják egymást." I. Krisztus'Urunk a békefejeledem. - II. Az Egyház békemissziója. - III. Mit tehetünk mi a szentévben a béke érdekében? I. Krisztus Urunk a békefe.iedelem. így jövendölte meg az ószövetség, így várta az emberiség. /Hivatik az ő neve csodálatosnak, tanácsadónak," Istennek, erősnek, a jövendőség atyjának és a békesség fejedelmének." /íz. 9. 6.,/ Isten követe, az angyal igy mutatja be az emberiségnek. "Nagy örömet hirdetek nektek, mely ieszen minden népnek... tDékesség á földön a jóakaratu embereknek." /Lk. 3. 1014./ Mint király és próféta jött, igy tanitott, az országát nem az időnek szűk keretei közé állitotta', nem múló földi hatalommal mérte. Országának bégé nem lesz. Es e király a lelkek, a társadalom, és az emberiség békéjének volt az üdvözítője, királya. Küzdött ezért a békéért, meghalt ezért a békéért, és nem halt meg az Urnák a hivatása, nem volt hiábavaló az ő szenvedése és halála. Egészen csodálatos, hogy mikor feltámadása után megjelent, az üdvözlés szava mindig ez volt: "Ne féljetek, békesség legyen veletek, én vagyok." Az Ur és hivatása nem szüht meg: "En Vagyok a feltámadás és az élet." /Jn. 11.25/Tehát az Ur Krisztus ma is" és a világ végéig az emberiség megváltója marad és egyúttal a békesség fejedelme .TIa kérész-
