A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
— 12 — 401. sz. Nagyböjti szózat a hívekhez. „Áll a fájdalomnak Anyja . . Hamvazószerdán felhangzott az ének: „A keresztfához megyek, mert máshol пещ lelhetek nyugodalmat lelkemnek. S ott talállak ó Szűzanya. ..“ Boldogasszony évének nagyböjtjében elmélkedjünk arról, hogy mily kegyelem számunkra a fájdalmas Szűzanya. Nélküle sötét kétségbeesés az élet szenvedése, Vele felbecsülhetetlen érdemszerzés a kereszthordozás. Az evangélium fényében tekintsünk a fájdalomnak Anyjára. I. „Jézus keresztje mellett pedig állnak vala az ő anyja és anyjának testvére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.“ (Jn. 19. 25.) 1. A Szűzanya nem tud Bethániában maradni. A próféták elmélyülő olvasásán nevelődött hite, meg anyai szíve is tudja, súgja, hajtja, hogy induljon, mert Fiának szenvedése közeledik. Anyai tekintete észrevette Jézusának arcán, hogy veszedelem fenyegeti. Judás akkor kötötte meg az alkut a főpapokkal. — Jánossal, Magdolnával és a többi hűséges asszonnyal indul a város felé. Az úton elfáradva pihennek egy kövön. Riadtan hallja messziről a „feszítsd meg“-et. Olyan mozgalmas az utca. Eszébe jut 33 évvel azelőtt Simeon jövendölése. És most már tudja, hogy elérkezett az óra, amikor a fájdalom tőre az Ő anyai szívét fogja átjárni. De hirtelen felriad. Jézus áll előtte. Ó! édesanyának ezt látni. , . Homlokán, melyet annyi gyengédséggel csókolt meg Názáretben, töviskorona. Kezeit, a puha, tiszta gyermekkezeket kötél szorítja össze. Szent teste, amelynek az ő szeplőtelen szíve adta az éltető vért, cafatokban lóg. Mint a szemevilágára, úgy vigyázott rá . . . Nem száríthatja fel könnyeit. .. nem halhat meg vele. Sikoltani szeretne. Hisz ez az Ő Fia! Mária letérdel . . . kitárja karjait. . . Gyermekem, mindenem, Istenem! — Ó én jó Anyám! A mennyei Atya erősítsen meg! De nem maradhat tovább, menni kell a keresztúton. Felkel és kíséri szent Fiát fel a Kálváriára. Mily kegyetlen szenvedés látni, amint összeroskad a kereszthordozásban, amint gyalázzák, arculütik, megköpdösik . . . Mily hálásan néz Veronikára, aki megtörli a Szenvedő arcát. Fent a Golgotán leszaggatják Jézusáról sebeihez tapadt ruháját. Látja a vér bíborában borított testet, amelyet Ő táplált. Ó azok a betlehemi évek, amikor a szalmás jászolbölcsőből rámosolygott, karjaira vehette, szívére szoríthatta . .. most mennyi sebtől borítva, mégcsak nem is törölheti le vérét. A lesszaggatott ruha a názáreti ház csendes életét eleveníti fel. Ott szőtte ezt a ruhát. Ott nőtt fel előtte, szemeinek vigasztalása, életének napja volt. Mily boldog, meghitt volt ez az élet. — Köntösére sorsot vetnek. — Jézus a kereszten. — Mily őrjítő fájdalom hallani a durva kalapácsütéseket. A vér magasra szökken átvert kezeiből. Felemelkedik a kereszt. Tomboló káromlás. Szidalmazzák: szent emberségét... ki lerontod az Isten templomát. . , Mária szíve nagyot dobban; Istenségét... ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről.. . szólni szeretne . .. irgalmasságát. .. másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani . .. királyi méltóságát... ha Izrael királya, szálljon le a keresztről és hiszünk neki... szentségét: Istenben bizott, szabadítsa meg őt... igazságosságát. . . Ő mondotta: az Isten Fia vagyok . . . megváltói küldetését... ha Te vagy Krisztus, szabadíts meg magadat és minket is . .. És „áll a fájdalomnak anyja, kín az arcát könnybe vonja, úgy siratja sZent Fiát.“ 2. Napóleont a moszkvai kudarc után megkérdezték, hogy mire van országának szüksége. Csak ezt felelte: jó édesanyákra. Az elmúlt világégés után is ez a felelet: most először jó édesanyákra van szüksége a szenvedő országnak. Az anya a család szíve. Ahol nincs édesanya, mert meghalt, vagy mert csak asszony és nem édesanya, ott a család pusztulása megkezdődött. Édesanyának lenni nagy és szent áldozat. A krisztusi bűnbánatban újjászülető életnek meg kell adni mindent, hogy az édesanya fenséges hivatásának tudjon élni. A mai élet nincs eléggé tekintettel az édesanyára. Nem rabszolgaság édesanyának lenni. — Csak az igaz hit világosságában lehet az anyaság szent voltát felismerni. — Mily nagy kitüntetés a teremtő Isten részéről, hogy az élet hordozójának, táplálójának az édesanyát választja ki. Az ószövetségi kinyilatkoztatásban egyetlen szentség van: az élet teremtése. Olvassuk csak hittel a teremtés történetét a szentírásban, akkor fogjuk megérteni, hogy mily érték az Isten szemében az emberi élet. — Döbbenve látjuk, hogy a pusztító háború mivé tette az emberi életet? És ma az egész világ nem azt sürgeti-e, hogy becsüljük meg az emberi
