A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
— 13 — élet méltóságát? Nem gondoljuk meg, hogy az emberi élet értékének romlása már akkor kezdődött, amikor szégyennek mondták az anyaságot? Házasságtörőnek lenni nem szégyen? Védtelen magzatot megölni nem szégyen? Csak édesanyának lenni szégyen? Kihez hasonlítsalak édesanya?! Nincs hozzád hasonló szépség és jóság e földön! Legyetek áldottak ezerszeresen! Enyhüljön minden szenvedéstek. Hozzon lelkigyümölcsöt nevelésiek és dicsőítsen meg titeket a jó Isten! II. „Midőn Jézus látta, hogy anyja és a tanítvány, akit szeretett, ott állnak, mondá anyjának: Asszony, íme a te fiad." (Jn. 19. 26.) 1. Mit látott Jézus amaz órában a keresztről? Látta a káromkodó tömeget, amely mint a tigris a vér szagára, elfelejtett mindent és öklét rázva káromolja, gúnyolja. És ebben a tömegben látja édesanyját. Mint fehér galamb a rohanó viharban, úgy áll ott a szeplőtelen Szűzanya a kavargó tömegben. De látta a tanítványt is, akit szeret vala. Látta a törékeny embereket, akik elindulnak a keresztúton, de gyarlók és gyöngék, édesanyára van szükségük. Látta a bűnösöket, akiknek bűntudatukra való ébredésükben oly nagy szükségük van segítő anyai kézre. Látta a sziklára épített anyasZentegyházat, amelyik elindul és járja Jézus útját. Szüksége van a Szűzanyára, hogy keresztútján vigasztalja, húsvéti örömében irányítsa szent Fia nyomain. Jézus jól tudja: az esendő embernek szüksége van arra, hegy az élet betlehemi hidegségét anyai melegsége enyhítse, hogy a félelem egyiptomi futásában anyai karja védelmezze. Szüksége van édesanyára, hogy magáramaradoííságában anyai gondoskodás keresse és a hivatás munkájában fáradt fejét áldó kezén megpihentesse. Örökségképpen nem hagy édesanyjának pénzt, hírnevet, kényelmes életet, csak gyarló embereket, Isten utáni szomjúsággal vágyakozó lelkeket, ő lesz a kegyelmek anyja, mert Ő adta Jézust, minden kegyelem forrását a szomjas telkeknek! Ő a kegyelme anyja, mert az Ő közbenjárásával érkezik el a kegyelem minden lélekhez. Ó anyám, bizodalmám! 2. ,,Akí engem talál meg, az életet találja meg és üdvösséget merít az Űrtől.“ — (Péld. 8. 35.) Anyaszentegyházunk a Szűzanyára alkalmazza az ószövetségi bölcsnek eme mondását. A Mária-tisztelet két évezred óta erről tesz bizonyságot. De ez a Mária-tiszteletünk, amely nem külsőséges, hanem belsőséges, nem szájjal való tisztelet, hanem életet alakító és formáló tisztelet. Vigyünk áhítatot az olvasó imádságába. A fatimai Szűz annyira követeli, hogy az olvasót mindennap elimádkozzuk. Mi ez, ha nem az életátalakítás kegyelemteljes eszköze. Minden titok, amelyet belefoglalunk a tizedekbe, nemcsak szépségében szemlélteti Isten hozzánk lehajló szeretetét, de azt a lelkűnkben valósággá akarja tenni. Az Ige megtestesült Názáretben, amikor eljött az idők teljessége. Azóta az Ige meg akar testesülni minden lélekben. A szentolvasó a katolikus ember lelki életének rövid, de soha ki nem merítő foglalatja. Erről beszél a napi három Űrangyala imádság is. Krisztus a mi lelkűnkbe akar szállni és így átalakítani. Erről beszélnek a Mária-ünnepek is, hogy Édesanyánk kezén vezetve elérkezhessünk az istenfíúság kegyelméhez, ami a megváltás célja ... és ami ma minden embernek, hívőnek és hitetlennek egyaránt vágya: az emberi személy értéke! III. „Aztán mondja a tanítványnak: íme a te anyád!" (Jn, 19, 27.) 1. Ó fájdalmas Anya! Milyen cserét kellett vállalnod? Jézus helyett János. Ezt még csak elviselheted! De Jézus helyett én, a bűnös, aki oka vagyok fájdalmaidnak?! Ennek a cserének ellenére is, Stabat Mater dolorosa, áll a fájdalomnak Anyja. Áll, amikor a föld megindult, a sziklák megrepedtek, a halottak sírjukból kívetődtek ... áll a kereszt alatt. Áll, amikor sötétség lett. , . Jézus utolsót sóhajtott.,. isteni Szívét lándzsával általverték ... áll a kereszt alatt. Áll, amikor már minden oda volt, teljes reménytelen letörés lesz úrrá a tanítványokon, mások kétségbe estek .. . Áll a kereszt alatt rendíthetetlen hittel, legyőzhetetlen reménnyel, halálnál is erősebb szeretettel. Áll és nem kiált bosszúért, nem zúgolódik, megbocsát mindenkinek . . . isteni Fiával egyesíti életének nagy áldozatát és lelke, ajka egyaránt rebegi: íme az Űr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint! 2. Anyám, bizodalmám! Fordítsd hozzánk jóságos arcodat. Nézz a mi nagypéntekünkre! A föld megrendült alattunk, az összetartó és szikláknak hitt kapcsok megrepedtek, sötétség nehezedett a lelkünkre. Mennyi reménytelen letörés, kétségbeesés terül el életünkön. Jöjj közénk és sírj Te is velünk. Vagy ne! Taníts meg minket állni
