A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

•

400. sz.

1848. centenáriuma.

Tisztelendő Testvérek! Az új esztendő, amelybe a Boldogasszony anyai pártfogásával léptünk, elhozta a magyar történelem hősies küzdelmének és áldozatának százados évfordulóját. 1848 eszméje és történelme minden magyar lelkét áthatja.

Fenséges eszmék, amelyek lényegükben és gyökereikben a kereszténység örök igazságaiból nőttek ki. A szabadság eszméje ott csendül meg az őskeresztény élet világában, amikor szent Pál leveleit olvasva tudatára ébrednek, hogy Krisztus megváltó áldozatával az Isten legszebb ajándékát kapták meg, az istengyermekség szabadságát. — „Ahol pedig az Ür lelke, ott a szabadság“ (2, Kor. 3. 17.) „mely szabadsággal Krisztus szabadított meg minket.“ (Gál. 4. 31.) „Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak a szabadságot ne adjátok alkalmul a testnek, hanem a lélek szeretetében szolgáljátok egymást." (Gál. 5. 13.) „Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, nem feledékeny hallgató lévén, hanem tettel cselekvő, ez boldog lesz cselekedete által" (Jak. 1. 25.) folytatja szent Jakab a tanítást. „Ügy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvénye által fogtok megítéltetni.“ (u. o. 2. 12.) Az egyenlőség eszméje ott valósul meg az eucharisztikus Király asztalánál és állandóan maga előtt tartja az Apostol intelmét: „Nem úgy, hogy másoknak könynyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem egyenlőség szerint." (2. Kor. 8. 13.) A testvériség Krisztus kereszthalála által szerzett istenfiúság boldog közössége. „Akiket az Isten lelke vezérel, mindazok Isten fiai. Nem vettétek ugyanis a szolgaság lelkét, hogy ismét féljetek, hanem vettétek a gyermekkéfogadás lelkét, amelyben kiáltjuk: Atyánk! Maga a Lélek tesz lelkűnkkel együtt bizonyságot, hogy az Istennek fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei." (Rom. 8. 14—17.)

Ezek az Isten igazságából eredő eszmék megvalósulásukban követelik Isten erejét és kegyelmét. — Reájuk is vonatkozik az Űr Jézus figyelmeztetése: „Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha én bennem nem maradtok." (Jn. 15. 4.) Ezért nem szabad elszakítani őket ősforrásuktól, az élő Istentől, hanem inkább minél több kegyelmi tartalommal megtöltve kell azt életünkben megvalósítani. Amint szent Jakab mondja: „tettel cselekvő és ez boldog lesz cselekedet által" (í. h.).

A 48. eszmék mellett végigvonul lelkűnkben a hősies szabadságharc emléke. — Az idegen országból hazatérő honvédeink ajkán felcsendült az ének: Él még a jó Isten Anyja, Nem hagyja a magyart soha! Zászlójukon, szablyáikon a magyarok Nagyaszszonya képe bizonyította, hogy a szent szabadságért Dei Matre monstrante via küzdenek. Márciusi ifjúságunk tüze a ma is korszerű 12 pontot hirdeti. És amikor a bécsi kamarilla reánk szabadította a támadókat, az önvédelem létparancsa táborba szólítja a népet. A megcsonkított rédicsi, a megkínzott szemenyei és letenyei plébánosok csak részben mutatják egyházmegyénk részvételét a szabadságharc küzdelmében. — A szemináriumok, iskolák kiürülnek, Honvéd lesz a diák és kereszttel a kezében vezeti rohamra a tanár Branyiszkónál, Nagysallónál, Kápolnánál... A lelkipásztorok híveikkel mennek felkelésbe. És amikor Világosnál lehanyatlott a magyar szabadság zászlaja, együtt viselte népével az elnyomatás szenvedését az a pap, akit nem küldtek számkivetésbe, vagy nem csuktak sötét börtönbe.

„Minden, ami Istentől született, meggyőzi a világot; és ez a győzelem, amely meggyőzi a világot, a mi hitünk.“ (I. Jn. 5. 4.) Ebben a győzelmes hitben ünnepeljük 1848. centenáriumát. — Világosnál ránk szakadhatott a nagypéntek szenvedése, de az isteni erő elhozza a feltámadást.

Ebben a győzedelmes hitben neveljük ifjúságunkat, hogy a 48-as eszmék és történelmi áldozat szellemében Istenim magyarokká legyenek, akik maguknak és a jövőnek tartják meg a hit, szabadság, igazság, jog, szeretet, becsület nagy értékeit.

így lesz élet és áldás 1848 centenáriuma. (Deut. 30. 19.)