Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

- 68 —

2640. sz.

Herceg Batthyány Strattman László Istei Szolgája szenttéavatási eljárásának megindítása — reá vonatkozó adatok beszolgáltatása.

Minthogy mindazon iratokat, amelyeket Isten szolgájának Herceg Batthyány Straft - mann Lászlónak tulajdonítanak, össze kell j gyűjteni, megparancsolom a főhatóságom aíá tartozó mindazon papjaimnak és hí■ veimnek, akik az említett Isten Szolgájá' nak bármilyen kiadatlan vagy nyomtatás"ban megjelent beszédjét, levelét, naplóját, önéletrajzát maguknál tartják, végül mínd: azt, amit akár saját maga írt, akár más által íratott, hogy ezen körlevelem megjelenésétől számított egy éven belül a kiszabott egyházi büntetések és censurák terhe mellett hivatalomnak átadni tartoznak. Akik pedig tudják, hogy más valaki ilyen iratot magánál tart, hivatalomnál jelentsék, hogy alkalmas időben a jog által előírt formában megvallják mindazt, amit a dologról tudnak. Akik viszont Isten Szolgája iránti kegyeletből sajátkezű írásait maguknál óhajtják tartani, ezeknek hiteles másolatát nyújtsák be.

2641. sz.

Szentbeszédekben har coló katonáinkról val megemlékezés.

Ezekben a sorsdöntő időkben . főpásztori kötelességet teljesítek, mikor szeretettel kérem mindazokat a világi és szerzetes papokat, akik joghatósági területemen a hívőkhöz szólnak, hogy szentbeszédeíkben ezután még gyakrabban emlékezzenek meg hős katonáinkról, akik szinte emberfeletti harcokban országunkkal együtt bennünket a legsúlyosabb áldozatok árán is védelmeznek. Hirdessék a szószékről ezekkel a hős és önfeláldozó fiainkkal való lelki egység szükségességét és a hívekkel együtt imádkozzanak él ettük, hogy Isten oltalmazza őket, amint ők oltalmazzák a hazát és védelmeznek bennünket. De arra is figyelmeztessék azokat a híveket, akik itthon maradtak, hogy necsak imádkozzanak, hanem a bűnös kicsapongások kerülésén túl a mai komoly időkbe semmiképen nem illő mulatozásoknak és zajoskodásoknak is teljes mellőzésével, továbbá a keresztény egyszerűség és vezeklés gyakorlásával is iparkodjanak hős katonáink áldozatos munkájába bekapcsolódni, valamint az irgalmas Isten segítségét országunkra és mindnyájunkra leesdeni.

2642. sz.

Főpásztor: rendelet a gyermekei elsőáldozás tárgyában.

Mikor X. Pius pápa Szent Péter szé- i két elfoglalta, első enciklikájában prófétai tekintettel mutatott rá az emberiség szerencsétlenségére és arra a közeledő pusztulásra, amely a világháborúban bekövetkezett. 1903.október 4-én mindenki a békeidők önfeledt mámorában élt és sokan megmosolyogták a Vatikán fehér emberét ezért a megállapításáért. A szentéletű pápa azonban nem maradt meg a prófétai siralmaknál, hanem erősen szembenézett a veszedelmekkel és megjelölte a programmot, amelyben megújulhat ez a szerencsétlenségébe rohanó világ: Instaurare omnia in Christo. Szent Pál szavait választotta életprogrammul és hamarosan meg is indította a munkát. Összetörte azokat a vasrácsokat, amelyekkel egy beteges irányzat a íegmélfóságosabb Oltáriszentséget elzárta a hívektől. A gyakori szentáldozást nemcsak megengedte, de minden apostoli eszközzel terjesztette. Majd karjaiba vette a gyermekeket és azokat vitte az oltárhoz, hogy az eucharisztikus élet a gyermekekben virágozzék ki. A gyönyörűen induló eucharisztikus megújulásnak immár két világháború állt útjába. Mintha a sátán érezné, hogy itt fogja elveszteni a csatát. Anyaszentegyházunk életében pedig lehetetlen észre nem venni, hogy bizonyos lanyhulás következett be a gyakori szentáldozás terén. E helyen most nem áll módomban ennek okát részletesen feltárni, csak arra akarok rámutatni, hogy X. Pius eucharisztikus programjának megvalósítása terén a gyermekek elsőáldozásánál lemaradtunk, Már pedig Krisztusban való újjászületést remélhetjük, ha már a Zsenge gyermekkorban az Oltáriszentséghez visz-, szűk a gyermekeinket. Minden emberi bölcseségből és aggódásból származó kifogasokkal szemben álljon előttünk Anyaszentegyházunk határozott utasítása, amely isteni parancsra támaszkodik.

1. X. Pius pápa 1910, augusztus 8-án kiadott ,,Quam sjingulare" rendeletében megállapítja, hogy a gyermek 7-ik életéve körül, mikor eszével kezd élni, köteles a szentáldozáshoz járulni. Ez a kötelezettség, amint a pápa később kijelentette, isteni parancson alapszik, amely alól a pápa sem mentheti fel az embereket.

2. Még pontosabban megjelölte a gyermekek kötelező elsőáldozásának időpontját az új egyházi törvénykönyv. Megállapítja ugyanis, hogy a gyermek, ha „eszének használatára eljutott", köteles a szeníáldoZáshoz járulni (Can, 859. 1.) és viszont kijelenti, hogy ,,a 7-ik életév betöltésekor a gyermeknél az ész használatát fel kell tételeznünk." (can. 88. 2.)

3. A magyar püspöki kar az 1937. március 17-én kiadott Tanterv és Utasításban (28. lap) azt tanítja: ,,A szentségekhez való járulást az Anyaszentegyház parancsolata mindazon gyermekek számára kötelezővé teszi, akik a húsvéti idő elérkeztével a 7-ik életévüket betöltötték."

Minthogy hazánkban a gyermekek csak a megkezdett 7-ik életévükben vehetők fel az első osztályba, az elsőosztályos gyermekek túlnyomó többsége húsvétkor már betöltötte a 7-ik életévét és így köteles a szentáldozáshoz járulni.