Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

I

— 69 —

íme az Anyaszentegyház világos tanítása és határozott parancsa! Ezt a tanítást és parancsot az élet az egész vonalon igazolta. Nem külföldi példákra hivatkozom, amelyekre könnyen kifogásokat lehet tenni, hanem a magyar katolikus élet gyönyörű eredményeire, amelyek már eddig is több városban és községben megvalósultak. — Egerben minden elemi iskolából már az első osztályos gyermekeket viszik az elsőáldozáshoz. Magam is személyesen tapasztaltam, hogy ezek az elsőosztályos ártatlan gyermekek sokkal nagyobb áhítattal, több összeszedettséggel és maradandóbb eredménnyel mentek az elsőáldozáshoz, mint a későbbi osztályokból. Szatmár-egyházmegyének egyik lelkipásztora kis községében tíz év óta elsőosztályból viszi a gyermekeket az elsőáldozáshoz. Az eredmény az, hogy abból az alig ezer lelket számláló kis községből tíz év alatt 14 papi és apáca hivatás lett.

Amíg azt látjuk, hogy egyházunk és hazánk Szent István országában élet-halai harcot vív, akkor nem szabad meghátrálnunk a nehézségek előtt, hanem a krisztusi újjászületés érdekében minden áldozatot vállaljunk és gyermekeinket elsőosztályból kell vinni az elsőáldozáshoz.

A 7-ik életévében lévő gyermekek elsőáldozása ellen felhozott érvek nem gyakorlati tapasztalatokra támaszkodnak, hanem abból a rideg és aggályos felfogásból, amely az Életkenyerét elzárja az életet szomjazó lelkek elől. Ezzel szemben Anyaszentegyházunk tanítását és utasítását a legszebben igazolják azok a példák, amelyek bizonyítják, hogy az elsőosztályos gyermekek megható áhítattal, páratlan lelki eredménnyel járulnak az elsőáldozáshoz.

Ha jól meggondoljuk, hogy hazánk igazságos békét és boldogabb jövőjét csak Krisztustól várhatjuk, akkor nekünk is karjainkba kell venni gyermekeinket és az Eucharisztíához vinni, hogy az ő szentáldozásuk eszközölje ki számunkra az Isten irgalmát és Krisztus békéjét.

Ezeknek megfontolása után kívánom Szent Márton egyházmegyéjének papjaitól, hogy 1945. húsvéti időtől kezdve minden elsőosztályba járó gyermeket vezessenek elsőáldozáshoz.

Ezen Eucharísztiás tervünk megvalósítása érdekében a következő útbaigazítást adom Tisztelendő Testvéreimnek.

Értesülésem szerint, amelyet az S. D. 149. §-a is alátámaszt, egyházmegyémben a második osztályból mennek a gyermekek elsőáldozáshoz, A gyermekek ez idén a második és elsőosztályból is mennek. A gyóntatásban való torlódás elkerülése végett két különböző vasárnapon, vagy ünnepen lehet megcsinálni. Ha azonban a gyermekek száma nem nagy, akkor mindkét osztály együtt is mehet a szentáldozáshoz. A lényeg az, hogy minél bensőségesebb áhítattal járuljanak az Ür asztalához. Az elsőosztályos gyermekek megáldoztatása abban az esetben sem hagyható el, ha a háborús nehézségek miatt összevont, vagy váltakozó rendszerű tanítás van, vagy pedig a tanerők hiánya miatt az iskola működése szünetel. Ha máskép nem lehet, külön tanfolyamokat kell a gyermekek előkészítésére rendezni, esetleg buzgó úrinők bevonásával. Egyes országokban, ahol kötelező hitoktatás nincs, a lelkipásztorok a templomokban készítik elő a gyermekeket az elsőáldozáshoz.

Valamennyi épeszű elsőosztályos gyermeket vinni kell az elsőáldozáshoz. Nem volna igazságos dolog ezt a lelki orvosságot éppen a gyengébb tehetségű, vagy fegyelmezetlenebb viselkedésű gyermekektől elvonni. Általában szakítani kell azzal a liberális szellemű felfogással, amely a szentáldozást besorozza az iskolai jutalmak közé. A sZentáldozás kitüntetés, de másrészről kötelesség. Orvosság és védelem a bűnök ellen. Minthogy az Anyaszentegyház általában kevés tudást kíván a szentáldozáshoz, sokkal kevesebbet, mint amennyi az elsőosztály sikeres elvégzéséhez szükséges, azon aZ alapon egy gyermek sem tartható vissza a szentáldozástól, hogy az elsőosztály profán tantárgyait (pl. számtan) kielégítően megtanulni nem tudja.

Ha valamelyik gyermek beteg, vagy más ok miatt elmarad, az elsőszentáMozástól, nem szabad a következő évre halasztani, hanem ha a gátló ok megszűnik, a következő vasárnapon a gyermeket az elsőáldozáshoz kell vinni. Ilyenkor a szentbeszédben a plébános megemlítheti, milyen kedves esemény történik a templomban e napon és az ünnepélyességet egyes külsőségek, mint szebb oltárdíszítés, fehér koszorú, fátyol, stb. is megengedheti.

Ha a III. osztályban volnának még olyan gyermekek, aki tavasszal a szentáldozásban nem részesültek, ezek még az ősz folyamán, esetleg Krisztus Király vagy Szeplőtelen Fogantatás ünnepén vagy bármelyik vasárnapon a szentáldozáshoz bocsátandók.

Tisztelendő Testvéreimnek az elsőosztályosok elsőáldozásának előkészítésében igen nagy segítséget fog nyújtani Pétery József dr.: „Eucharisztikus gyermeknevelés“ (Szalézi művek kiadása) és ,,A gyermekek korai szentáldozása“ (Szent István- Társulat kiadása) című könyvek, további Joríó bíboros: „A Quam singulai decre-