Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
— 35 — Az otthon boldogsága. Jézus Szívt a családban Engesztelés. arra irányul, hogy amint az idők megengedik, ez a mozgalom minél jobban erőre kapjon s a magyar törvényhozásban a szentségi házasság megkaphassa az őt teljesen megillető értékelést. A családi életnek másik nagy veszedelme a lehetetlenül nagy gazdasági verseny, amely nem törődik azzal, hogy a munkásnak pihenőnapja és boldog otthona legyen. Ha a háborús viszonyok most meg is kívánják az erők teljes megfeszítését, főpásztori törekvéseim egyike lesz az, hogy a vasárnapi munkaszünet érdekében a legnagyobb és legerőteljesebb mozgalmat indítsam meg és védjem az otthont és annak boldog békéjét. Hogy lehet családot szerető ember az, aki még vasárnap sem tud otthonában maradni? Amikor a férj és a feleség, az apa és az anya egyaránt munkában vannak és ha hazamegy a munka után, hideg, gondozatlan otthont talál? Csodálkozunk azon, hogy az ilyen otthonból elkívánkoznak a családtagok és rohannak felejteni kocsmába, moziba, hogy aztán mámorosán átaludják a kellemetlenné vált otthonban az éjtszakát és újra kezdődjék a robot?! ? A házasság válságáról beszélnek. De csak azok, akiknek a lelkében már régen meghalt minden katolikus hit, minden nemesebb erkölcsi erő. Azt hiszik, hogy szabadosabb erkölccsel, fokozatos többnejűséggel meggyógyíthatják ezt a válságot. Olyan ez, mint az alkoholista, aki azzal próbálja magát gyógyítani, hogy még jobban rabja lesz szenvedélyének. A család válságának egyetlen orvosa az Űr Jézus. A családnak egyetlen hűséges őrzője a katolikus Anyaszentegyház. A szentséges Szívnek ígérete mindenütt teljesedésbe megy, ahol trónra emelik őt a családban. De ez a trónraemelés ne legyen üres külsőség, hanem szent engedelmességre való készség a család fejétől kezdve a legkisebb gyermekig, hogy mindenben az Ő szent akarata szerint élnek a családban. Ez egészen biztosan meghozza a gyógyulást. Hosszú lelkipásztori munkám alatt sok keserű tapasztalatot szereztem. Mennyi tönkrement, összeomlott családi életet lehetett volna kezdetben megmenteni, ha helyes önismerettel, áldozatos lelkülettel, Krisztusnál kerestek volna gyógyulást. Sajnos, sokszor elvesztik józan gondolkozásukat és őrülten rohannak a pusztulásba. Mikor ébredünk már fel és mikor látjuk azt be, hogy az egyháznak és a magyar hazának legerősebb sejtje a Krisztus kegyelmében élő katolikus család! ' Szeretett jó Híveim! Megnehezült az idők járása felettünk. Ha keressük az okokat, könyvtárakra szóló tanulmányokat lehetne írni róla, de senki sem fogja a baj főforrását és gyökerét megtalálni, ha emberi büszkeségéről lemondva, alázatosan be nem ismeri, hogy minden bajnak a forrása a bűn. Isten gyönyörű világát, Krisztus vérével megváltott emberi élet boldogságát pusztítja, rombolja. Nemcsak a háború kegyetlenségének, de a bűn pusztító rombolásának képe is az, amit bombázás után lehet látni: összeomlott családi otthonok s közöttük a ledőlt templom tornya s az omladékok fölött egy összetört feszület, melynek fájáról leszakadt Krisztus teste. Ezt okozza a bűn. A XVIII. században történt, hogy egy kis leány kastélyuk szemétdombján összetört keresztet talált. A gyermeki lelket annyira megfogta ez a látvány, hogy magához vette, aztán javítgatta azt az összetört keresztet. A kép sohasem hagyta nyugodtan. Az egyszerű kereszt után tovább ment gyógyítani Krisztus misztikus testét, amelyben a bűn üt annyi sebet. Egész élete engesztelés lett, hogy jóvátehesse a bűn által okozott bajokat. Ma is így áll előttünk Krisztus egyháza és ezt akarja elérni az istentelenség az egész földön. Ezzel szemben a legerősebb fegyverünk az engesztelés. Ezt kívánja tőlünk Jézus szentséges Szíve, ezt üzeni nekünk a fatimai szent Szűz. Nem elviselhetetlen nagy dolgokat, de igenis a mindennapi élet türelmes viselését. A háborúval járó nélkülözések, szenvedések áldozatos hordozását és panasznélküli fölajánlását. Önként vállalt imádságot, engesztelő szentáldozást... hibáinknak megtagadását! Ezek mind és minden ember által teljesíthető engesztelő áldozatok. És biztosak lehetünk felőle, hogy ezért az Űr Jézus megadja nekünk hazánk boldog jövőjét és áldásos békéjét. Szeretett jó Híveim! Csak nagy vonásokban mutattam meg Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát, amelyet az Anyaszentegyházban nyújt nekünk. Mily kimondhatatlanul nagy kegyelem katolikusnak lenni és meríteni Krisztus kifogyhatatlan gazdagságából! Milyen őrültség elhanyagolni, vagy megvetni ezt a gazdagságot. Ez nem a papok ügye, ez minden katolikus embernek az ügye. Az Anyaszentegyház nem a papok birodalma, hanem Krisztusé és a híveké: benne a papok nem a sajátjukat, hanem Krisztusnak gazdagságát adják azzal az isteni paranccsal, hogy ne a maguk hatalmát és előnyét, hanem a hívek lelki javát keressék. Az egyház minden tulajdonának az a rendeltetése, hogy áldásos működését fönntarthassa „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért". (Mt. 20. 28.) Ezért Együtt a lelkipásztorralI
