Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

- 34 Krisztus élete az egyházban Mi ez az élet? Az élet kenyere és bőkezű osztogatójc. Az Anyaszentegyházban fakadt föl a krisztusi élet minden forrása. Ez Krisztus kimeríthetetlen gazdagságának harmadik nagy része. Sok ember azért szakad el az egyháztól, mert azt hiszi, hogy Krisztus követése az élet megtagadása. Szigorú szentek önsanyargató életéből azt olvassa ki, hogy nem szabad az életet szeretni. Krisztus az élet királya és forrása. Az Anyaszentegyház ennek az életforrásnak adója és gondozója. Amikor Krisztus köve­tésére hív, életet akar nyújtani. Milyen élet ez? Szép, csíllagfényes tavaszi éjszakában a tudós és tekintélyes Nikodémussal be­szélget Jézus az igazi életről. És a zsidó élet tekintélyes embere bámulva hallgatja. Nem érti Jézusnak az isteni életről szóló szavait. Szegény Nikodémus, te azt hiszed, hogy csak az az élet, amelynek mozgását szemeddel látod és kezeddel tapintod. Igaz, az is egy darabka az életből: a bimbót pattantó tavaszi napfény, a nyár virág­­himes szűrje, a fülemüle csattogása, a hűvös forrást szomjúhozó szarvas rohanása, a gyermek gügyögése, az ifjú magabízó munkája, a hitves legszentebb titka, az anya boldogsága ... és mégis nem ez az egész élet. Az élet az Isten! És csak az él, aki Istenből él. „Őbenne az élet volt s az élet volt az emberek világossága." (Ján. 1. 4.) Az Ür Jézus nemcsak igazságokat hirdet, nemcsak példaképül állítja magát elénk és hív követésére, hanem a nagy­pénteki keresztjének a tövében kiapad­hatatlan forrásokat nyit fel, a szentségek élővíz-forrásait, hogy aki abból iszik, az örökké éljen az Isten életében. Ez az igazi élet. Minden más, amelyik nem Istenből való, csak féreg vonaglása, amely hamar elpusztul és semmivé lesz. Mit ér az élet, ha a halál pillanatában minden megsem­misül? Mit ér az élet, ha a halhatatlan teremtett lélek a megsemmisüléshez ha­sonló kárhozatba kerül? Krisztus életet akar adni. S te félsz tőle? Talán boldogságodat félted? És nem veszed észre, hogy Jézus nélkül keresett boldogságodnak temetője vesz körül? Földi életedet félted? És nem látod, hogy csak annak van boldog földi élete, aki Jézusból él? Vagyonodat félted? És nem akarod meglátni, hogy Jézus nélkül a vagyon és a föld csak átok? Nagy baj az, ha lelki rövidlátók vagyunk és nem látjuk meg azt, hogy Jézus nélkül a földi élet a pokol küszöbe. Főpásztori küldetésem, hogy ennek az isteni életnek legyek apostoli hirdetője. S amikor ezt tenni akarom, szeretettel fogom meg kezeteket kedves jó Híveim és oda­vezetlek Benneteket a Tabernakulum elé, ahol csöndben, fehér fényben, fehér ruhá­ban vár ránk az isteni élet forrása, a szent­ségi Jézus. Ez az Ö isteni gazdagságánál legdrágább ajándéka. Amikor önmagá adja értünk a keresztfán, nem tud vele megelégedni, önmagát akarja adni értünl a legméltóságosabb Oltáriszentségben is Az utolsó vacsora termét a végtelen isten; szeretet és a fájdalmas szomorúság tölti be Mivel szerette övéit, kik e világon voltak mindvégig szerette őket. Bár isteni tekin­tete látta előre, hogy pár óra múlva meg­kötözve, meggunyolva gonosztevőként fog­ják végigvonszolni Jeruzsálem utcáin és látta, hogy ez lesz a sorsa az Oltáriszent­­séggel is. Ott állt előtte Judás és vele látta azokat a lelkeket, akiknek a szeretet e csodája nem feltámadásra, hanem rom­lására lesz. Látja a pogányok, a zsidók, a tévtanítók hitetlenségét gunyját, látja a bűnben őrjöngő forradalmak szentség­­töréseit, látja a katolikusok közönyét, judási csókjait, hálátlanságait, látja pap­jainak hűtlenségeit. .. szíve összetörik e borzalmas vízióban, de minden bűngyűlö­leténél nagyobb a bűnös szeretete s meg­teremti az Oltáriszentséget. Megfogha­tatlan csodája az isteni szeretetnek. Ma­gyarázatot keresek? Olvassam el Szent János evangéliumának 6. fejezetét az 52. verstől kezdve s akkor megértem, hogy miért hozza meg ezt a nagy áldozatot. Hogy életünk legyen, még pedig isteni életünk. Azért szeretettel kérlek kedves jó Híveim, hogy legyen éltetek központja a legméltóságosabb Oltáriszentség. Gya­kori, minél méltóbb szentáldozással táplál­játok magatokban ezt az isteni életet. Mily nagy nyugodtság, lelki béke és biztonság tölti el a lelkünket, ha az Ür Jézus a leg­méltóságosabb Oltáriszentségben gyakran szívünkbe száll és isteni életével állandóan ottmarad. Jöhet bármi veszedelem, fenye­gethet betegség, szenvedés, halál, semmitől sem félek, mert Jézus él énbennem. A krisztusi kegyelmek gazdagságának kíaknázhatatlan mélységéből magasra eme­lem föl azt a kincset, amellyel az emberi szívek egymásratalált szeretetét megszen­teli és a házasság szentségi kegyelmével a családnak, az otthonnak és a gyermek­nek szent biztonságot ad. Korunk leg­nagyobb betegsége és minden betegségé­nek főforrása az, hogy tönkretette a családi életet. Megrendítette alapját, ami­kor a törvényhozásban a szentségi há­zasságnak értékét az emberek lelkében aláásta. Szívből örülök, hogy ennek engesz­telő jóvátétele éppen egyházmegyénkből indult ki, annak a lánglelkű lelkipásztornak buzgólkodása nyomán, aki most Szent Margit életével megszentelt egyházmegyé­nek lett főpásztora. Minden törekvésem t k L • . • i A házassá szentsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom