Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)
- 15 — B. J.-t, mint a g . . . i uradalom ezidőszerinti haszonbérlőjét, hogy a plébánossal kötött egyezségben kötelezte magát arra, hogy a plébános részére évi 100 kilogram búzát és 100 kilogram rozsot szolgáltat az általa haszonbérelt gazdaságban alkalmazott cselédek párbérkötelezettségének megváltásául. A másodfokon hozott helybenhagyó határozatot B. J. azon az alapon támadta meg felülvizsgálati kérelemmel, hogy a kötelezettségének alapjául tekintett egyezség nem jött létre, mert a plébános az egyezségi ajánlatot — a kötelezettségnek csupán visszavonásig történt vállalására figyelemmel — nem fogadta el; egyébként is annak a vitának eldöntése, hogy a szóbanlevő egyezség létrejött-e és hogy annak alapján a felülvizsgálati kérelemmel élő fél az átvállalt párbérfizetésére kötelezhető-e, nem tartozik közigazgatási útra. A felülvizsgálati kérelemnek a közigazgatási hatóságok hatáskörének hiányára vonatkozó része alapos. Kétségtelen ugyan, hogy a párbérkötelezettség a parochiális kötelékből folyó egyházi közteher; minthogy pedig a parochiális kötelék nem magánjogi, hanem közjogi természetű, a párbérkövetelésnek az egyházi javadalmas részéről az egyházi kötelékbe tartozó személy elleni érvényesítése közigazgatási útra tartozik. Amint azonban a m. kir. Kúriának az 1885. évi december hó 27. napján hozott 30. számú döntvénye indokolásából és az ennek alapján állandóan követett gyakorlatból kitűnik, „más szempont alá esnek az oly ügyek, amelyekben . . az a kérdés oldandó meg, ha vájjon elvontan a parochiális köteléktől, létezik-e oly jogcím, melynél fogva a parochiális kötelékbe nem tartozó egyén a párbérfizetésre jogszerűen kötelezhető. A jogélet mutatja, hogy ilyenkor magánjogi alapokra (szerződés, végrendelet, stb.) visszavezethető kötelezettség esete merül fel s habár a párbér akkor is egyházi célra szolgáló járandóság természetével bír, a magánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép". Ebből következik, hogy magánjogi természetű az egyházi javadalmasnak valamely személlyel szemben azon az alapon támasztott követelése, hogy az illető személy az egyházi javadalmassal kötött szerződéssel a híveknek, vagy a hívek bizonyos csoportjának a javadalmassal szemben fennálló párbérkötelezettségét átvállalta (avertált párbér). Az ily követelés magánjogi természetéből folyó hatásköri jogszabály, hogy az ily követelés érvényesítése rendes bírói útra tartozik. Ez az álláspont érvényesül a bírói gyakorlatban is. (Lásd Kúria 2150/1914, számú hat., Hatásköri Jogszabályok és Határozatok Tára VIII. kötet, 171. lap.) Mindezek alapján B. J.-t a gazdasági cselédektől járó fizetésére abban az esetben sem lehetett volna közigazgatási úton kötelezni, ha az említett egyezség létrejötte és annak fennállása vitán felül állna. Minthogy a plébánost párbért összegszerűség szempontjából az eljárás során sem az érdekelt gazdasági cselédek, sem más nem tette vitássá s az eljárás adatai alapján a plébános által feltüntetett párbérszolgáltatások mértékének helyessége megnyugvással megállapíthatónak látszik, az ügyet — a másodfokú határozat megtámadott részének hatáskör hiánya miatt félretételével — az 1929. XXX. te. 50. §-ának második bekezdése alapján érdemlegesen elbírálhattam s a gazdasági cselédeket a plébánost illető párbér megfizetésére köteleztem. Megjegyzem, hogy ezen határozatom nem áll útjában annak, hogy a párbér fizetésére kötelezett gazdasági cselédek bírói úton követelhessék a haszonbérlőtől az általuk megfizetendő párbér összegének megtérítését, ha ezt a kötelezettséget a haszonbérlő érvényes magánjogi jogügylettel — habár csak hallgatólagosan is — átvállalta. Budapest, 1940. évi február hó 15-én. A miniszter rendeletéből: Dr. Beresztóczy s. k miniszteri tanácsos". A Szent Imre-Egyesület bevételeinek némi emelésére, az egyesület 1940. évi közgyűlésének határozata értelmében elrendelem a templompénztárak igénybevételét oly módon, hogy azon templompénztárak, amelyeknek évi tiszta jövedelme az 500 pengőt meghaladja, évi tiszta jövedelmük 10 %-át, azon templompénztárak, amelyeknek évi tiszta jövedelme 50 és 500 P között van, évi tiszta jövedelmük 5 %-át tartoznak az egyesület pénztárába befizetni; 50 pengőig a tiszta jövedelem a befizetéstől mentes; úgyszintén mentesek a fizetéstől a szerzetesrendek saját (szerzetes) templomai. Ennek megfelelően elrendelem, hogy a templompénztárak kezelői ezentúl a templomszámadásokban a templom tiszta jövedelméről is kimutatást adjanak. A kimutatás a számadási ív kiadási oldalán alól történik így: F. évi tiszta 449/a sz. Templomlénztárakból lyugdíjhozzájárulásra.
