Püspöki körlevelek 1937 (Szombathely, 1938)

— 39 —

<

í

1

<

]

]

1

I

1

(

i

]

1

1

3

1

■I

2448. sz. A Kúria jogegységi tanácsának döntvénye egyházi adó tárgyában.

jesszük ki a szentévi, immár kétíéle kivitelben ingyen kapható plakátokat. Ha a régiek ilrongyolódtak volna, kérjünk az A. C. budabesti központjából újakat. Hasonló módon tagy súlyt kell helyeznünk az előkészület lorribilis anyagi kiadásainak fedezésére szolgáló szent évi jelvények árusítására. E jelvények az eddigi két formában (galvanizált és bmail) kaphatók, azonban nemsokára kijön íz óraláncra függeszthető mindkét oldalán mintázott érmecske is, mely egyes vidékek népének kívánságára fehér fém kivitelben, nyakba akasztható formában is árusításra kerül.

Október elsejével lezárul a szentévi részvételre való jelentkezések első etappja. Emlékeztetőül kérem csak, hogy az ívek összesítve október elsejével pontosan beküldessenek a kongresszusi irodához. A jelentkezésre toborzás természetesen tovább is folytatandó, hogy a kiegészítő második jegyzék jövő évi február hóig pontosan elkészüljön.

Külön fejezete a lelkipásztori munkának falvainknak, főkép a szentgotthárdi—celldömölki vasútvonal és a szentgotthárd—jánosházai műút mentén való feldíszítése, tisztántartása, kivirágozása. Már most megemlítem, hogy a szentévi iroda patronokat fog kibocsátani, hogy a házak tűzfalára eucharisztikus jellegű feliratok, szimbolikus képek fillérekért legyenek felfesthetők.

Kedves papjaim a sokoldalú és sokirányú munkából bizonyára a szombathelyi egyházmegye jóhímevének megfelelően fogják kivenni a részüket és az itt rövid mondatokban főpásztori óhaj formájában kifejezett kívánalmaknak papi lelkületűk és buzgóságuk mértéke szerint iparkodnak eleget tenni.

A rendes bíróságok egymástól eltérő jogerős határozatokat hoztak abban a kérdésben, hogy az egyházi adó az egyházközség ellen vezetett végrehajtás során lefoglalható-e.

A M. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre a Te. 128. §-ának 2. pontja alapján szükségesnek találván, azt a jogegységi tanács elé utalta.

A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 88. számú polgári döntvénye így hangzik:

Határozat:

Az egyházi adó (hitközségi adó) a bevett felekezetűkhez tartozó egyházközség (hitközség) ellen velzetett végrehajtás során nem foglalható le.

Indokolás:

A bevett vallásfelekezetek működésének a törvények rendelkezéseiben is elismert közérdekű volta és az általuk megvalósítandó feladatok nagy erkölcsi jelentősége vezet szükségképen annak a jogi felfogásnak a kialakulásához, hogy a bevett vallásfelekezetek főképen közérdekű feladatainak megvalósítása nem csupán a magánjog, hanem elsősorban a közjog jogszabályainak a segítségével biztosítandó.

Ehhez képest a bevett vallásfelekezetek vagyonának az állaga és jövedelmei, mint közjogi alapú és közjogi célú vagyontárgyak, a magánjogi forgalomképesség és ebből folyóan a magánjogi címen keletkezett tartozásokért való lefoglalhatóság szempontjából sem bírálhatók el merőben az 1881 :LX. t.-c.ben, valamint az azt kiegészítő jogszabályokban foglalt végrehajtási szabályok szerint.

Kifejezésre jut az említett jogelv a m. kir. Kúria 81. számú teljes ülési határozatában is (P. H. T. 31. sz.), amely kimondotta, hogy ha a perbíróság a kielégítési végrehajtást a római vagy görög katolikus plébánia nevén álló ingatlan állagára el is rendelte, a telekkönyvi hatóság a végrehajtási jelzálogjog bekebelezése iránti megkeresés teljesítését az 1881 :LX. t.-c 136. §-ának második bekezdése értelmében megtagadni köteles.

A 81. számú teljes ülési határozat indokolása ezt a döntést lényegileg ugyancsak arra alapítja, hogy a bevett egyházi célú javakat védő törvények a közjog keretébe tartoznak, reájuk tehát a vonatkozó közjogi, nem pedig a magánjogi jogelvek alkalmazandók.

Abból tehát, hogy a végrehajtási törvények nem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy az egyházközség (hitközség) által tagjaitól beszedhető adó foglalási tilalom alá nem esik, nem következik szükségszerűen az, hogy az egyházközséget megillető és az egyházközségi tagtól még be nem szedett ilyen adókövetelés harmadik személy javára polgári úton vezetett végrehajtás útján foglalás alá vonható.

Kétségtelennek kell ugyanis tekinteni, hogy annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a közjogi viszonyból eredő egyes követelésekre nézve a most említett tilalom fennáll-e és ha igen, milyen terjedelemben áll fenn, a végrehajtási törvényben foglalt vonatkozó szabályok mellett figyelembe kell venni a tételes közjognak, közigazgatási jog-