Püspöki körlevelek 1934 (Szombathely, 1935)
4, mazások ügyében, amelyekkel a jubileumi gyóntatáskor a hívek lelki javára élni lehet, a következőket határozzuk. 1. A gyóntatok élhetnek mindazokkal a föloldozó, fölmentő és átváltoztató hatalmakkal, amelyeket az Apostoli Szentszéktől mindenkorra vagy bizonyos időre kaptak, de szorosan az engedély értelmében. 2. Az apácák és azok a nők, akiknek gyóntatásához az egyházi törvénykönyv rendelkezése szerint külön főpásztori meghatalmazás szükséges, szabadon választhatnak gyóntatót, aki egyébként minkétnemű hívek gyóntatására jogosult és akinél a jubileumi gyónás elvégezhető. A kiválasztott gyóntatónak megengedjük, hogy a jubileumi gyónás meghallgatásakor mindazokkal a fölhatalmazásokkal is élhet, amelyek őt a jelen apostoli rendelet értelmében az összes hívek javára megilletik. 3. Az összes gyóntatóknak hatalmat adunk, hogy a szentév folyamán a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásakor a lelkiismereti fórumban való érvényességgel személyesen föloldozhassák az összes gyónókat nemcsak az egyházjog által a római pápának vagy a főpásztornak fenntartott összes cenzúrák és bűnök alól, hanem a kiszabott cenzúra alól is. Ez utóbbi cenzúra alól adott föloldozás azonban a külső fórumban nem érvényes. IX. A megadott tág felhatalmazásokat csak a következő szabályok és kikötések mellett használják a gyóntatok. 1. Ne oldozzák föl azokat, akik a római pápának személyesen vagy az Apostoli Szentszéknek egészen különleges módon fenntartott cenzúra alatt vannak, csakis a kódex 2254. kánonjának előírása szerint és az abban jelzett körülmények fennforgása esetén. Hasonlóképen ne oldozzák föl az Apostoli Penitenciáira 1928. nov. 16-án kelt (lásd Acta Ap. Sedis XX. köt. 398. 1.) határozata szerint a Szentszéknek fenntartott esetben bűnösöket, kivéve ha a 900. kánon alkalmazható. Az idézett határozat szerint az elnyert föloldozás után is megmarad a kötelesség a Penitenciáriához fordulni és utasításait engedelmesen követni. 2. A külső fórumban joghatósággal bíró főpapokat és a kiváltságos szerzetesrendek főnökeit, akik nyilvánosan a Szentszéknek különleges módon fenntartott kiközösítésbe estek, kizárólag a 2254. kánon előírása szerint szabad föloldozni. 3. Az eretnekeket és szakadárokat, akik téves tanaikat nyilvánosan hirdették, csak akkor oldozzák föl, ha az eretnekséget és szakadárságot legalább a gyóntató előtt esküvel megtagadják, az okozott botrányt a lehetőség szerint jóváteszik, vagy a botránynak tőlük telhető jóvátételét megígérik. 4. A tiltott társulatok tagjait, a szabadkőmíveseket és efféléket —- bár tagságuk titokban maradt — szintén csak az esetben oldozzák föl, ha a tiltott társulatot legalább a gyóntató előtt esküvel megtagadják, a botrányt jóváteszik, a jövőben minden aktív körzeműködéstől és kedvezéstől tartózkodnak ; a tudomásuk szerint a társulathoz tartozó papokat és szerzeteseket a 2336. kánon 2. §-a értelmében följelentik; a társulati könyveket, kéziratokat és jelvényeket a gyóntatónak a szent Officiumhoz óvatos beküldés céljából kiszolgáltatják, esetleg — ami csak súlyos akokból megengedhető — azokat maguk megsemmisítik vagy legalább is őszinte lélekkel megígérik, hogy az említett föltételeket mihamarabb mind teljesítik. Bűnösségük mértéke szerint súlyos penitenciát és a gyakori gyónás kötelességét kell rájuk róni. 5. Akik engedély nélkül egyházi birtokokat és hasznos jogokat szereztek, csak a visszatérítés után vagy az illetékes főpásztorral, esetleg az Apostoli Szentszékkel a jóvátételi eljárás megindítása után oldozhatók föl; vagy akkor, ha legalább őszinte Ígéretet tesznek, hogy a jóvátételi eljárást megindítják. Más a helyzet oly területeken, ahol a Szentszék a kérdést már egyébként rendezte. 6. A gyóntatok az összes magánfogadalmakat, — az Apostoli Szentszéknek fenntartottakat és az esküvel fogadottakat is — igazságos okból más jámbor cselekedetekre átváltoztathatják. Még a tökéletes és örök tisztaság fogadalmát is átváltoztathatják súlyos okból, ha azt eredetileg nyilvánosan is tették akár egyszerű, akár ünnepies szerzetesi fogadalom részeként, de azután a szerzetesi fogadalom egyéb részeinek fölmentése után egyedül érvényben maradt. Semmiesetre se adjanak azonban alóla fölmentést azoknak, akik a papirend révén nőtlenségre kötelesek, még ha őket a világi rendbe vissza is állították. Ne változtassanak fogadalmakat harmadik személyek kárára, kivéve ha az érdekeltek szívesen és kifejezetten beleegyeztek. Végül a nem vétkezés fogadalmát vagy más vezeklő természetű fogadalmat csak olyasmire változtassanak át, ami a bűntől éppen úgy megóv és visszatart, mint a fogadalom. 7. Fölmentést adhatnak a lelkiismereti és szentségi fórumban a titkos bűnből eredő bármily alkalmatlanság (irregularitas) alól, valamint a 985.
