Püspöki körlevelek 1934 (Szombathely, 1935)

5 kánon 4°-ban említett alkalmatlanság alól. De kizárólag azért, hogy a gyónó a már fölvett papi rendeket az infámia és a botrány veszedelme nél­kül gyakorolhassa. 8. Fölmentést adhatnak a lelkiismereti és szent­ségi fórumban való érvényességgel a harmad - és másodfokú (a keletieknél hatod- és negyedfokú), sőt az első fokot érintő (a keletieknél negyed- és harmadfokú) oldalági vérrokonság titkos akadálya alól, amely a törvénytelen nemzésből származik, de csak a házasság érvényesítése s nem megkötése céljából. 9. Fölmentést adhatnak akár a házasságkötés után, akár előtte a bűntény (crimen) akadálya alól, ha egyik fél sem tört a hitves életére ; de a házasságkötés után kötelezővé kell tenni a házas­sági beleegyezés fölújítását az 1135 kánon szerint. S minden esetben súlyos és hosszantartó vezeklést kell parancsolni. 10. Ami a négy templomban kötelező látoga­tásokat illeti, a gyóntatok jogosultak az egyesek­nek, akik megfelelő okból azokat az előírt módon nem végezhetik, fölmentést adni egyik templom látogatása alól s azt lehetőleg más templommal fölcserélni, sőt a látogatások számát is csökkenteni. Egyes személyek számára, akik betegség vagy igazolt ok miatt akadályozottak a templomok látogatásában, a parancsolt templomlátogatásokat általuk elvégezhető jámbor cselekedetekre átvál­toztathatják. Mégis vegyék tudomásul a gyón­tatok, hogy saját lelkiismeretüket terhelik meg, ha megfontolatlanul és elegendő ok nélkül mentik föl a híveket a látogatások alól. Akiket pedig jogosan fölmentenek, azoknak se engedjék el az aka­ratunk szerint elmondandó imádságokat,amelyek a templomlátogatástól külön választhatók. Egyedül a betegek javára szabad azokat megrövidíteni. 11. A parancsolt szentgyónás kötelessége alól senkit se mentsenek föl, még azokat sem, akiknél a szükséges anyag hiányzik. Érvénytelen gyónással vagy az amúgyis kötelező évi gyónással a búcsú­nyerés föltételének nem lehet eleget tenni. 12. A szentáldozást tilos más jámbor cseleke­detre átváltoztatni; csak az olyan betegeknél szabad, akik áldozni nem tudnak. A jubileumi Fr. Boggiani Th.Pius O.P. Lauri Lőrinc bíboros, a római szentegyház bíboros, nagybúcsús. kancellárja. búcsú elnyerésére alkalmas az útravalóul (viati­cum) nyújtott szentáldozás is. De semmi esetre sem elegendő a húsvéti köteles áldozás. 13. A gyóntatok vegyék tudomásul, hogy a föl­sorolt összes fölhatalmazásokkal élhetnek a nyugati és a keleti egyház összes híveinek javára, akik hozzájuk azzal az őszinte és határozott szándékkal gyónni jönnek, hogy a jubileumi búcsút elnyerjék. Ámde a bűnök és egyházi cenzúrák alól való föl­­oldozás és az alkalmatlanság alól való fölmentés hatalmával ugyanannál a gyónónál csak egyszer élhetnek, amikor az illető a búcsút először nyeri és ha a gyónó a f. évi húsvét nyolcadnapjától kezdve más gyóntató részéről nem kapott a bűnök és cenzúrák alól föloldozást vagy az alkalmatlanság alól fölmentést. Ellenben a többi fölhatalmazást — a templom­látogatások megszorítását és átváltoztatását is (lásd 10. pont) — ugyanannak a gyónónak javára mindig gyakorolhatják. Akik a jubileumi búcsú elnyerésének szándéká­val megkezdették az előírt cselekedetek végzését, de a templomlátogatások parancsolt teljes számát betegség miatt befejezni nem tudták, azoknak jámbor és készséges lelke iránt irgalmasok akarunk lenni s őket—ha rendesen meggyóntak és megáldoz­tak — a búcsúban részeseknek nyilvánítjuk, mintha az összes parancsolt cselekedeteket elvégezték volna. Amit ebben az apostoli levélben határoztunk és kinyilvánítottunk, azt bárminő ellenkezéssel szemben jogerőben és érvényben tartjuk a jubi­leumnak az egész katholikus világra kiterjesz­tése céljából. Jelen levelünk sokszorosított pél­dányainak és kivonatainak, amelyeket hites jegyző aláírt és egyházi méltóságban levő férfiú pecséttel ellátott, annyi hitelt kell adni, mintha eredeti levelünket fölmutatnák. Engedélyünk, elhatározásunk és nyilatkozatunk jelen okmányát senki ne merészelje megtámadni vagy vele vakmerőén szembeszállni. Ha valaki azt mégis megkísérelni merészeli, tudja meg, hogy a mindenható Isten, szent Péter és Pál apostolok haragját vonja magára. Kelt Rómában Szent Péternél, 1934 április 2-án, pápaságunk tizenharmadik évében. Wilpert József, Bianchi-Cagliesi Vince, az apostoli főjegyzők apostoli főjegyző. testületének dékánja. Ólompecsét helye. Nihil obstat. Dr. Joannes Drahos, censor dioecesanus. — Nr. 1289/1934. Imprimatur. Strigonii, 3. Maii 1934. Dr. Julius Machovich, vicarius generalis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom