Püspöki körlevelek 1934 (Szombathely, 1935)
2 a hívek imádságaikban és vezeklésük közben, hogy az emberiség Megváltója az istentagadók és istengyűlölők elvakult lelkét a mennyei világosság sugarával érintse, őket bűneik szégyenlésére és megbánására indítsa és atyai kebelére irgalmasan visszavonzza. Ebből a célból föltettük Magunkban, hogy a százados ünneplés bezárása előtt a vatikáni bazilikában nyilvános könyörgésen veszünk részt alkalmas időben kitűzendő napon. A mindenható Isten, Szent Péter és Pál apostolok, valamint a Magunk tekintélyével az isteni megváltásnak Rómában már megült nagy jubileumát az egész katholikus világra -r— a nyugati és a keleti egyházra egyaránt — kiterjesztjük és egy teljes esztendővel meghosszabbítjuk, úgy hogy a jubileumi búcsú a f. év húsvét nyolcadnapjától kezdve a következő 1935. év húsvét nyolcadnapjáig bezárólag elnyerhető legyen. Ugyanazért a mindkét nemű keresztény hívőknek, azoknak is, akik az elmúlt évben a jubileumi búcsút már elnyerték, apostoli tekintélyünknél fogva a bűneikért járó egész büntetés teljes elengedését nyújtjuk és adományozzuk. A teljes búcsút Róma városán és külvárosain kívül mindenütt a világon elnyerhetik, akik előbb megszerezték bűneik bocsánatát s töredelmes szentgyónás és méltó szetnáldozás után az erre a célra kijelölendő templomokat vagy nyilvános kápolnákat a kijelölt időben jámborul meglátogatták. A föltételeket a következő szabályok szerint kell beteljesíteni: I. Az egyházmegyék püspökei — személyesen vagy méltó papok útján, akiknek az egész évre is megadhatják a felhatalmazást — a jubileumi templomlátogatások elvégzése céljából a püspöki városban a székesegyházat s még három más templomot vagy oly nyilvános kápolnát jelöljenek ki, amelyben legalább néha miséznek. A püspöki székváros környékén és az egyházmegye többi területein minden plébánián a plébániatemplomot s még más három templomot vagy nyilvános kápolnát jelöljenek ki. Ugyanezt tegyék a keleti egyházban a pátriárkák és egyéb helyi főpásztorok — vagy személyesen vagy meghatalmazott papok útján — mindegyik a saját joghatósága területén vagy egyházmegyéjében. A missiós területeken a helyi főpásztorok nem tesznek különbséget a főpásztor székhelye és területének egyéb helyei közt, hanem minden lelkészség vagy missiós telep számára négy templomot vagy nyilvános kápolnát jelöljenek ki. II. Amint az elmúlt évben Rómában történt, a jövő év folyamán is három látogatást kell tenni a kijelölt négy templom vagy kápolna mindegyikében, mégpedig vagy egy napon, vagy több napon. Azt is megtehetik a hívek, hogy egyik templomból a látogatás után kilépve azonnal ismét bemennek ugyanabba a templomba a második s azután mindjárt a harmadik látogatás elvégzése végett. Ha valahol nincs négy templom vagy nyilvános kápolna, a főpásztorok maguk vagy meghatalmazottaik útján elhatározhatják, hogy az előírt tizenkét templomlátogatás kevesebb templomban is elvégezhető legyen mégpedig úgy, hogy négy látogatás történjék három templomban, vagy hat látogatás két templomban, vagy tizenkét látogatás egyetlen egy templomban. III. Hogy a jámbor templomlátogatások alkalmával mondandó imádságok a hívek lelkében az isteni megváltás és különösen az Űr szenvedésének emlékét hathatósabban fölidézzék: a következőket rendeljük és parancsoljuk.Az egyesek magánbuzgóságából végzendő imákon kívül minden templomban a szentségoltár előtt ötször kell mondani a Miatyánkot, Üdvözlégyet és Dicsőséget s hatodszor még a Mi szándékunkra ; azután egyik feszület előtt valamennyien háromszor a Hiszekegyet mondják s egyszer hozzácsatolják ezt a rövid imádságot: «Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert a te szent kereszted által megváltottad a világot» vagy más eféle kis fohászt ; majd a Roldogságos szűz Mária képe vagy szobra elé menjenek s ott a Szűzanya hét fájdalmára gondolva mondják el hétszer az Üdvözlégyet s egyszer mondják hozzá ezt a könyörgést: «Szűzanyám, kérlek esengve, hathatósan vésd szívembe szent Fiadnak sebeit» vagy valami hasonló kis imádságot; végül ismét a szentségoltár elé menjenek és vallják meg hitüket a Hiszekegy ájtatos elmondásával. (L. hitt. Apóst. Quod super 1933. jan. 6.) A keleti egyházhoz tartozó hívek, amidőn a jubiláris templomlátogatásokat végzik s az Oltáriszentség, a keresztre feszített Jézus Krisztus, a Szűzanya tiszteletére, valamint a Mi szándékunkra nyilvános imádságokat végeznek, vagy a katholikus hitvallást az előírt formában elmondják, azokhoz a utasításokhoz kötelesek alkalmazkodni, amelyeket a Keleti Egyház Kongregációja az egyes szertartások szerint az illetékes pátriárkáknak és helyi főpásztoroknak alkalmas időben adni fog. Különben az egyes főpásztoroknak joguk van a templomlátogatásnál előírt imákat más imádságokra átváltoztatni azok számára, akik a jubiláris látogatást magán úton végzik. A területükön kívül élő keleti
