Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
17 Oktatás és ránevelés. és megrontják s ahol az isteni törvény megtartása a házasoktól kemény és hosszú ideig tartó áldozatokat követel, amelyeket a tapasztalat tanúsága szerint a gyarló ember mint mindmegannyi érvet szokott fölhasználni, hogy az isteni törvény alól mentesítse magát. Hogy tehát az isteni törvénynek nem valami meghamisított és megrontott fogalma, hanem annak igaz és valódi ismerete világosítsa meg az emberi elmét és irányítsa az emberi erkölcsöket, a jámborság és vallásosság mellett még őszinte es alázatos engedelmesség is szükséges az Egyház iránt. Az Egyházat ugyanis maga Krisztus Urunk tette meg az igazság tanítójává, még pedig az erkölcsi kérdések rendezése terén is, noha ezen a téren az emberi ész maga is sok mindent jól megismerhet. Amint a jó Isten a természetes vallási és erkölcsi igazságok megismerésére az ész megismerőképessége mellé még kinyilatkoztatást is adott, hogy a helyeset és az igazat «még az emberi nem mostani helyzetében is mindenki könnyen, biztosan és tévedés nélkül megismerhesse»,1 úgy s ugyanazzal a céllal rendelte az Egyházat a vallásosság és erkölcsi igazságok őréül és magyarázójául. Azért a hívek neki engedelmeskedni, értelmüket és akaratukat neki alávetni tartoznak, hogy az ész tévedéseitől és az erkölcsi romlástól mentesüljenek. S hogy Istennek ettől a bőkezű jósággal nyújtott segítségétől magukat meg ne fosszák, engedelmességet kell tanusítaniok nemcsak az egyház ünnepélyesebb döntéseinek, hanem megfelelő módon még azoknak az egyházi rendeleteknek és határozatoknak is, amelyek bizonyos nézeteket mint veszélyeseket vagy rosszakat elvetnek és elítélnek.2 A hívek legyenek óvatosak azokban a kérdésekben, amelyek manapság a házasság körül közkeletűek, túlságosan ne bizakodjanak a saját ítéletükben s el ne csábítsa őket az emberi észnek szabadsága, úgynevezett önjogusága. Az igazi keresztényektől távol áll a büszke elbizakodottság az ő tehetségében, hogy csak azt fogadja el, amit belső okaiban a maga eszével belát, s az a gondolkozás, hogy a minden népek tanítására és lelki kormányzására Istentől rendelt egyház a mai kérdések és viszonyok felől nem eléggé tájékozott s így neki csak azokban a kérdésekben kell hinni és engedelmeskedni, amelyeket ünnepélyes formában eldöntött, viszont azonban szabadon lehet azt tartani, hogy egyes kisebb jelentőségű hatá-1 Conc. Vat. sess. 3. cap. 2. 2 Conc. Vat. sess. 3. cap. 4 ; E. T. c. 1324. rozatai esetleg tévesek, vagy nem eléggé meggyőző bennök az igazság és az erkölcsi tisztesség megállapítása. Ellenkezőleg a valódi keresztény embernek az a sajátos tulajdonsága — akár tanult, akár tanulatlan is egyébként — hogy minden a hitre és az erkölcsre vonatkozó kérdésben a vezetést és irányítást Isten szent egyházától és annak legfőbb Pásztorától, a római pápától várja, akit viszont a mi Urunk Jézus Krisztus vezet. Mivel mindent az Isten törvényéhez és elgondolásához kell visszaigazítani, hogy a házasság teljesen és minden időkre megújhodjon, kiváló fontossága van a hívek alapos kioktatásának a házasságról. Szóban és írásban, nem egyszer és felületesen, hanem gyakran és alaposan, világos és súlyos érvekkel kell őket kioktatni, hogy az igazságok az eszüket meggyőzzék és az akaratukat meghajlítsák. Értsék meg és állandóan gondolják meg, milyen végtelenül bölcsnek, szentnek, jónak mutatkozott az Isten az emberiség iránt, mikor a házasságot alapította, szent törvényekkel alátámasztotta s különösen mikor azt szentség méltóságára emelte, aminek folytán a keresztény hitvesek számára az isteni kegyelemnek olyan bőséges forrása nyílt meg, hogy a házasság legnemesebb céljainak is tisztán és hűségesen megfelelhetnek a saját, a gyermekeik, a polgári társadalom és az egész emberiség üdvére. Ha a házasság modern fölforgatói minden erejüket latba vetik, hogy szóval, írással, könyvekkel, cikkekkel s minden lehető eszközökkel megrontsák a lelkeket, a házasság tisztaságát kigúnyolják, a legocsmányabb bűnöket földicsérjék : akkor nektek — Tisztelendő Testvérek — akiket a Szentlélek rendelt püspökökké, hogy kormányozzátok az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett,1 még fokozottabb mértékben kell személyesen, a papjaitok és gondosan megválogatott világiak segítségével — ezek az Általunk anynyira sürgetett és ajánlott Katolikus Akció embereiből hívhatók az apostoli munkára — arra kell törekednetek, hogy a tévedéssel szembeállítsátok az igazságot, az utálatos bűnnel a tisztaság fényét, az ösztönök rabszolgaságával az Isten fiainak szabadságát,2 a válások igazságtalan könnyűségével az örökkétartó valódi hitvesi szeretetet és a halálig fogadott eskünek szentségét. így elérjük majd, hogy a keresztény hívek szívük mélyéből hálát adnak az Istennek, hogy az ő parancsából kötve vannak és édes kényszer erejéből szabadok a testnek bálványától és az érzéki-1 Ap. Csel. 20, 28. 2 Ján. 8, 32 stb. ; Gál. 5, 13.
