Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
2 nek, még a házasfelek ellenkező megegyezésének sem rendelhetők alá. Ez a Szentírás tanítása,1 ez az egyház állandó és általános hagyománya, ez a trienti szent zsinatnak ünnepies végzése, amely a Szentírás szavaival hirdeti és megállapítja, hogy a házasság örök és fölbonthatatlan köteléke, annak egysége és szilárdsága magától az Istentől mint alapítótól származik.2 Noha a házasság természeténél fogva isteni alapítás, benne az emberi akaratnak mégis megvan a maga szerepe, még pedig igen előkelő szerepe. Mert az egyes házasság, mint egy bizonyos férfi és nő között kötött életszövetség, nem létesülhet másként, mint mindkét jegyesnek szabad beleegyezéséből: s az a szabadakarati elhatározás, amellyel mindegyik fél átadja és elfogadja a házassággal velejáró jogot,3 a valódi házasság létrejövéséhez annyira szükséges, hogy azt semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja.4 De a szabadság csak annak nyilvánítására szorítkozik, vájjon a felek valóban házasságot és pedig egy meghatározott személlyel akarnak-e kötni, vagy sem. A házasság lényege már nem az emberi szabadságtól függ, úgy hogy aki egyszer házasságot kötött, az már a házasság isteni törvényeinek és lényeges tulajdonságainak alá van rendelve. Az angyali doktor a hűségről és a gyermekről értekezve így ír : «ezek a házasságban magának a házassági szerződésnek okozatai, úgy, hogy ha a házassági beleegyezésben, amely a házasságot létrehozza, velők ellenkező akarat nyilvánulna meg, nem létesülne valódi házasság».5 A házasságban valójában a lelkek kapcsolódnak és egybefonódnak, még pedig előbb és szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése alapján. S a lelkek egybekeléséből származik Isten rendelése folytán a szent és elválaszthatatlan kötelék. A házassági szerződésnek ez az egészen sajátos és egyedülálló természete élesen megkülönbözteti azt az állatoknak a vak ösztönök vonzása folytán történő egyesülésétől, amelyben értelem és akarat szerepet nem játszik, valamint az emberek kóbor egybekelésétől, amelyeknél hiányzik az akaratok igaz és becsületes kapcsolódása és a családi együttélésnek minden joga. 1 Gen. 1, 27, 28 ; 2, 22—23 ; Máté 19, 3 stb. ; Ef. 5, 23 stb. 2 Conc. Trid. sess. 24. 3 E. T. (Egyházi Törvénykönyv) c. 1081. §. 2. 4 E. T. c. 1081. §. 1. 6 S. Thom. Aquin. Summa theolog. p. III. Supplem. q. 49, art. 3. Már ebből a tényből következik a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, hogy megfékezzék, megakadályozzák és büntessék a bűnös házasságokat, amelyek észellenesek és természetellenesek ; sőt az emberi természettel összefüggő dologról lévén szó, egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékű XIII. Leo pápa így fejez ki :4 «Az életmód megválasztásában minden egyes embernek hatalma és szabadakarata van egyik módot választani : vagy az Úr Jézus tanácsát a szüzességről követni, vagy házasságra lépni. Semmiféle emberi törvény nem veheti e] az embernek természetes és veleszületetett jogát a házassághoz s nem korlátozhatja az isteni tekintéllyel kezdetben megszabott házassági okot : «Növekedjetek és sokasodjatok».2 Tehát a valódi házasság szent szövetségét az isteni és emberi együttes akarat alkotja. Istentő] van a házasság alapítása, céljai, törvényei, javai; viszont az emberek akaratából — bár Isten együttműködése és segítsége mellett — létesülnek az egyes házasságok az Istentől rendelt kötelességekkel és javakkal együtt, a saját személyüknek az egész élet tartamára másnak való önkéntes átadása által. Tisztelendő Testvérek, midőn annak a kifejtésére térünk át, hogy melyek és mily nagyfontosságúak az igazi házasságnak Istentől rendelt javai, eszünkbe jutnak az egyház ama kiváló doktorának szavai, akit halálának tizenötödik századfordulója alkalmából nem régen ünnepeltünk «Ad salutem»3 kezdetű körlevelünkben, szent Ágostonnak szavai: «Mindazok a javak, amelyek miatt maga a házasság jó : a gyermek, a hűség és a szentség».4 S hogy ebben a három pontban a keresztény házasságról való egész tanítás világosan bennfoglaltatik, azt is fényesen megmagyarázza ugyanaz a szent doktor, amidőn írja : «A hűség kizárja a házasságon kívül más férfival vagy nőve] a nemi érintkezést; a gyermek megköveteli, hogy szeretettel fogadják, gyöngéden táplálják és vallásosan neveljék; a szentség megakadályozza a házasság fölbontását s nem engedi, hogy az elvált férfi vagy nő, akár a gyermek kedvéért is mással házasságot kössön. íme a házasságnak egész törvénye, amely a természetes termékenységet megnemesíti, a gonosz szabadosságot pedig megfékezi.»5 1 Litt. Encycl. Rerum novarum. 15. Maii 1891. 2 Gen. 1, 28. 3 Litt. Encycl. Ad salutem. 20. Apr. 1930. 1 S. August. De bono conjug. cap. 24. n. 32. 6 S. August. De Gen. ad litt. lib. 9. cap. 7. n. 12. 1 Í l L L 1 [ i : I. A házas säg javai ‘ a gyermek a hűség, , a szentség L i i r i .
