Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
Bevezetés, XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ: A PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÚ FŐPAPOKHOZ, AKIK AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK, A KERESZTÉNY HÁZASSÁGRÓL, FIGYELEMMEL A CSALÁD ÉS A TÁRSADALOM MAI HELYZETÉRE, SZÜKSÉGLETEIRE, TÉVEDÉSEIRE ÉS BŰNEIRE. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást! A tiszta házasságnak nagy méltósága leginkább abból ismerhető föl — Tisztelendő Testvérek — hogy az Űr Jézus Krisztus, az örök Atyának Fia, miután az elbukott ember természetét magára öltötte, isteni szeretetének tervébe, amely szerint a mi emberi fajunknak megváltását végrehajtotta, a házasságot mint a család és következőleg az emberi társadalom létokát és létalapját különös hangsúllyal belefoglalta, sőt azt az isteni alapítás őseredeti tisztaságába visszaállítván az Újszövetségben valódi és «nagy»1 szentség rangjára emelte s épen azért annak szabályozását és gondozását teljesen az ő Jegyesére, az egyházra bízta. Hogy azonban a Krisztus által megújított házasságnak üdvös gyümölcsei minden időben és a földkerekség minden népeinél tényleg jelentkezzenek is, az embereknek először is világosan meg kell érteniök Krisztusnak eredeti tanítását a házasságról s azután a keresztény házasfeleknek az isteni kegyelem által megerősített akaratukkal minden gondolatukat és cselekvésüket Krisztusnak hamisítatlan törvényéhez kell alkalmazniok, amelyből önmaguknak és családjuknak boldogságát és békéjét meríthetik. Már pedig Mi az Apostoli Szék magaslatáról széttekintve látjuk s Ti — Tisztelendő Testvérek — bizonyára szintén látjátok és keserűen fölpanaszoljátok, hogy az emberiség tekintélyes része a házasság megújításának isteni művéről megfeledkezve a keresztény házasság nagy szentségét vagy egyáltalán nem ismeri vagy konokul tagadja, sőt új és gyökerökben hamis erkölcstani elvekre támaszkodva lábbal is tiporja. Mivel a legvesze-1-Éf. 5, 32. delmesebb tévedések és a romlott erkölcsök már híveink közé is beszivárognak s napról-napra észrevétlenül is tovább terjednek, mint Krisztus földi helytartója, mint legfőbb pásztor és tanítómester kötelességünknek tartottuk apostoli szavunkat fölemelni, hogy a gondjainkra bízott híveket a fertőzött legelőkről eltereljük és amennyire rajtunk áll, őket épségben megőrizzük. Szólunk tehát hozzátok — Tisztelendő Testvérek — s rajtatok keresztül Krisztus egész egyházához, sőt az egész emberiséghez a keresztény házasság lényegéről, méltóságáról, a családra és az emberi társadalomra kiáradó előnyeiről és jótéteményeiről, az evangéliumi tanítás ezen nagyfontosságú tételével ellenkező tévedésekről, a házasélettel ellenséges bűnökről, végül a gyógyítás legfőbb módjairól. Elődünknek, XIII. Leó pápának nyomdokain haladunk, akinek ötven évvel ezelőtt a keresztény házasságról kiadott «Arcanum»1 kezdetű körlevelét ezennel a Magunkévá tesszük és megerősítjük s bár a mai korviszonyokat és szükségleteket tekintve bizonyos dolgokat bővebben is kifejtünk, az a körlevél nemcsak nem évült el, hanem teljesen érvényben marad. Kiindulunk a Leó-féle körlevélből, amelynek majdnem egész tartalma a házasság isteni alapításának, szentségi méltóságának és fölbonthatatlanságának védelme. Mindenekelőtt leszögezzük a változhatatlan és megtámadhatatlan alaptételt: A házasság alapítása és megújítása nem emberi mü, hanem isteni. Nem emberek, hanem Isten — a természet alkotója — és Krisztus Urunk — a természet megváltója — bástyázták körül törvényekkel, megerősítették és fölmagasztalták. Azért ezek a törvények semmiféle emberi önkény-1 Litt. Encycl. Arcanum Divinae sapientiae 10. Febr. 1880. Örök tantételek a házasságról. A legfőbb elvek.
