Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)
2 — tése s végül a Szentföldön a katolikus Egyház jogainak érvényesülése. Rendszerint 5 Miatyánkot és Üdvözlégyet imádkozunk a felsorolt szándékokra. A Szent Atya a püspökökre és az illetékes lelkipásztorokra bízza a templomok kijelölését, amelyeket meg kell látogatni. Ügyszintén őket bízza meg, hogy legjobb belátásuk szerint intézkedjenek ott, ahol kevesebb, vagy csak egy templom van. Ennek alapján székvárosomban a székesegyházon — mint főtemplomon — kívül a Szent Ferencrend és a Szent Domonkos férfirend templomát és a Kálvária-templomot jelölöm ki. Ahol csak egy templom van, ott magától érthetőleg, az összes előírt látogatásokat (számszerint 20) ebben kell elvégezni. Ahol két vagy három templom van, ezeket mind bele kell vonni a meglátogatandók közé s a hiányzót a főtemplomban pótolni. Óhajtom, hogy a látogatások a papság vezetése alatt, lehetőleg ünnepélyes körmenetben történjenek. Az egyes plébániák közös búcsújárásaikat akkor végezhetik, amikor azt a helyi körülmények leginkább ajánlják. Sok szempontból alkalmas időszaknak kínálkozik a nagyböjt. De az év folyamán bármely időszakot kiszemelhetnek az illetékes lelkipásztorok. Tarthatják pedig ezeket a közös ájtatosságokat öt egymásután következő vasárnap, vagy hétköznap. Hogy a lelkipásztoroknak és híveknek némi útbaigazítást adjak, az egy templommal bíró plébániák számára a jubileumi áhitatgyakorlatok elvégzésére a következő módot ajánlom. Miután a hívek előzőleg kellő oktatásban részesültek a jubileumról és a teljes búcsúról, megállapíttatnak és az összes hívek tudomására hozatnak a közösen végzendő búcsújárás napjai. A kijelölt napokon meghatározott órára összegyűlnek a hívek és lelkipásztoruk vezetése alatt precesszióban kiindulnak a templomból, azt megkerülik és szentolvasó imádkozása, vagy a Mindenszentek litániájának éneklése mellett bevonulnak első látogatásra a templomba. Itt rövid szentbeszédet hallgatlak s közösen elmondanak a Szentséges Atya szándékára 5 Miatyánkot és Üdvözlégyet. Azután folytatólagosan megtartják a második körmenetet, bevonulnak második látogatásra és a megfelelő búcsúimák elvégzésére. Hasonlóképen végeznek aznap (délelőtt vagy délután) még két látogatást. Közben valamelyik után szentmisét hallgatnak. Az utolsó napi látogatást hálaadással fejezik be. Jól tudom, hogy ez az áhitatgyakorlat hosszú időt Vesz igénybe és fárasztó. De hogy a búcsú jótéteményében részesüljünk, a fáradságos önmegtagadásokat szívesen kell vállalnunk. Hiszen a fáradságos jócselekedetek hozzátartoznak a bünbánat gyakorlatához. És mi ez a fáradság azokhoz a fáradalmakhoz képest, melyeket a régi időkben a hívek vállaltak, mikor a hosszú utazás kényelmét nélkülözve s annak minden nehézségét türelemmel viselve, messze országokból zarándokoltak az örök városba, hogy részesei lehessenek a jubileumi búcsúnak? Nekünk sem szabad a teljes búcsú kimondhatatlan jótéteményét kényelmes útakon keresnünk, akiknek a búcsú megnyerése egyébként úgyis annyira meg van könnyítve. Akik a közös áhitatgyakorlatokban egyszer-másszor, vagy egyáltalában nem vehetnek részt, azok, végezzék el magányosan hasonló módon. Minden egyéb tudnivalót a lelkipásztoraitok fognak közölni, akiknek ezúttal is meghagyom, hogy a Szentséges Atya rendelkezése értelmében szentbeszédekben mentői többször oktassanak benneteket .a jubileumi búcsú jelentőségéről. Továbbá ugyancsak a pápai irat óhaja szerint a lelkipásztorok adjanak alkalmat híveiknek, hogy lelkigyakorlatok, missziók, triduumok tartása által készíthessék elő lelkűket a bűnbánatra és a búcsú elnyerésére. Lehetnek azonban a hívek között olyanok is, akiket rendkívüli körülmények minden jószándékuk mellett is gátolnak abban, hogy a jubileumi búcsú elnyeréséhez előírt feltételeket minden részletükben teljesíthessék. Krisztus földi helytartója ezekről is gondoskodni kíván és azért a pápai körlevél a búcsúk elnyerésében bizonyos könnyítéseket engedélyez. Ezek a következők: a) Azok, akik úgyszólván az egész évet hajón, vagy utazásban töltik, mikor valamely helyen kiszállnak, egyszer megnyerhetik a teljes búcsút, ha egyéb rendelkezéseknek eleget tesznek s annak a helynek főbb templomát egy napon ötször meglátogatják. b) Az apostoli körlevélben adott engedély alapján felhatalmazom a plébánosokat és az egyházmegyémben joghatósággal bíró gyóntatókat, hogy — gyóntatáson kívül is — a körülmények és személyek szükségletéhez képest azoknál, akik a megparancsolt látogatások elvégzésében akadályozva vannak, azokat összevonják és azok számát leszállítsák; továbbá, hogy a látogatásokat tekintet nélkül az egy “napra korlátozott előírásra, tetszés szerinti időben végezzék; ha pedig a szükség úgy kívánná, egészen felmentsék és az ille-
