Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)

— 3 — tőknek sajátos körülményeihez alkalmazva, más szabad vallásos, jámbor vagy irgalmas­­sági cselekedetre változtassák, amely csele­kedetek t. i. különben nincsenek bűn terhe alatt megparancsolva. Ilyen értelemben akadályozottaknak te­kintendők: a szerzetesnők, szerzetben élő harmadrendiek, internátusi leánynövendékek; továbbá azok, akik fogságban, vagy börtön­ben vannak ... Akadályozottaknak tekinten­dők az otthon, vagy kórházban levő betegek és gyengélkedők, a betegápolók és általában mindazok, akiket bizonyos akadály gátol az előírt templomlátogatások elvégzésében. Ha­sonló kiváltság illeti meg azokat a munkáso­kat, akik munkájukat nem szakíthatják meg, és az öregeket, akik 70-ik évüket betöltötték. c) Felhatalmazon ugyancsak a plébáno­sokat és gyóntatókat, hogy megrövidíthessék a látogatások számát olyankor, ha a látogatá­sokat csoportosan, ünnepélyes körmenetben végzik. Ez a kedvezmény a következőkre vo­natkozik: egyházilag jóváhagyott papi, vagy szerzetesi intézményekre; olyan testvérüle­­tekre, jámbor társulatokra és világi egyesüle­tekre, amelyeknek célja a katolikus ügyek előmozdítása; azokra a növendékekre, akik intézetben laknak, vagy az intézeteket tanú lás és nevelés céljából mindennap, vagy meg­határozott napokon látogatják; végül az ősz­­szes hívekre, ha lelkipásztoruk, vagy az általa kijelölt áldozópap vezetésével végzik a láto­gatásokat. Óhajtom azonban, hogy a közös plébániai búcsújárások száma általában tar­tassák meg és az összevonás csak fontos okokból vétessék igénybe. d) Ha valahol bármely okból így, a nyil­vános utcákon körmenetben felvonulni nem , lehetne, a látogatásokat a plébánosok vagy meghatalmazott gyóntatok akkor is összevon­hatják és leszállíthatják. De ebben az esetben a' templomban a látogatás bizonyos ünnepé­lyességgel történjék és az ájtatosságokat kö­zösen végezzék. Említettem, hogy az év folyamán kétszer lehet teljes búcsút kapni. Természetesen az előírt feltételeket is két ízben kell akkor tel­jesíteni. A második búcsúnyeréshez megkí­vánt templomlátogatások számát azonban ak­ként kevesbítem, hogy a négy templomot nem ötször, hanem csak egyszer kell meglátogatni. A széntgyónás és áldozás kötelezettsége alól azonban senki sem menthető fel, hacsak valakit akár az egyiknek, akár a másiknak elvégzésében súlyos betegség nem akadályoz. Ezek, Kedves Híveim, a jubileumi búcsú megnyerésének feltételei és kedvezményei. Szeretettel kérem papjaimat és híveimet, használják fel és szenteljék az Ürnak ezt az örvendetes esztendőt (Móz. III. 27, 21), ame­lyet Isten irgalmassága megérnünk engedett — olyan sokunknak talán utoljára — hogy bűneinkből megtisztuljunk, az értük megér­demelt sok és egyébként csak fájdalmas pur­­gatóriumi szenvedéssel levezekelhető bünte­tésektől megszabaduljunk és mint mennyei Atyánk szabad gyermekei bűntől és büntetés­től menten eljussunk oda, aminek a jubileumi év csak előképe — az örökkétartó boldog­ságba. Amen. * * * PRO CONFESSARIIS. Ad facultates quod attinet, confessariis, ceteroquin ad iuris normam adprobatis, tri­buendas, quas in excipienda iubilaei confes­sione salutariter adhibeant, haec, quae se­quuntur, decernimus. I. Confessariis illae integrae sunto facul­tates absolvendi, dispensandi, commutandi, quascumque ab hac Apostolica Sede vel in perpetuum vel ad tempus, quoque pacto, legi­time impetrarint; immo simul cumulateque, ad iuris praescriptum, et pluries pro eodem poenitente sive iis omnibus sive his, quae mox concessuri sumus, uti valide et licite possint. Qualicumque autem poenitens, cum confes­sionem iubilaei sincera lucrandae indulgentiae intentione instituit, absolutione, dispensa­tione, commutatione donatus erit, si postea, mutata voluntate, a complendis reliquis prae­scriptis operibus destiterit, eadem non idcirco irrita erit. II. Monialibus aliisque feminis, quarum ad confessiones excipiendas, ex Codicis prae­scripto, specialis Ordinarii adprobatio requi­ritur, fas esto hanc dumtaxat iubilaei con­fessionem apud quemvis confessarium ab eo­dem loci Ordinario pro utroque sexu adpro­­batum peragere: qua semel completa, iam nulla confessarius iste in eandem poenitentem iurisdictione gaudeat, nisi ad Codicis leges. III. Confessarius eos omnes, pro quibus ab Ordinario loci vel a Nobis adprobatus sit, in confessione iubilaei excipienda, absolvere possit, in foro sacramentali tantum, a quavis censura a iure vel ab homine inflicta, occulta vel publica, aut; ab Ordinario sibi reservata aut a iure Apostolicae Sedi simpliciter specia­­live modo vel Ordinariis reservata: itemque a quovis peccato, utcumque gravi et Ordina­riis vel S. Sedi reservato; iniuncta tamen sa­lutari poenitentia aliisque de iure iniungendis. A nulla ex censuris Apostolicae Sedi specialis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom