Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)

Ill 125. sz. Menhelyi gyermekek felkarolása. Felhívom lelkészkedő papjaim figyelmét, hogy a híveknél a menhelyi gyermekek elhe­lyezését szorgalmazzák és egyúttal hangoz­tassák, hogy elsősorban 7 éven alul levő gyer­mekek kihelyezéséről van szó. A legtöbb jelentkező ugyanis 13—15 éves gyermeket kér s így a menhely nem teljesít­heti kívánságukat, mert ily korú gyermek csak legritkább esetben kerül kihelyezésre. A gyer­mekvédelem jól felfogott célja és ideálja az elhagyott gyermekeknek otthont biztosítani és őket lehetőség szerint kártalanítani a nél­­külözött szülői szerétéiért. Amilyen mértékben sikerül megvalósítani ezt a célt az elhagyott gyermeknek meleg otthont és szeretetet biz­tosítani, olyan mértékben valósul meg a gyer­mekvédelem ideálja: sikerül a senki fiát a tár­sadalom és egyház hasznos tagjaivá nevelni. Természetes, hogy otthonról és a szülői sze­­retethez némileg hasonlítható szeretetteljes bánásmódról csak akkor lehet szó, ha a gyer­mek kiskorától fogva azon családban nő fel. E körülményt és a méltányosságot szem előtt tartva, a menhelyi gyermeket csak a legrit­kább esetben veszi el a családtól, mely kis­korától nevel egy-egy gyermeket. Méltány­talanság volna éppen akkor elvenni a gyerme­ket, mikor nevelőszülőjének kisebb dolgok­ban már segítségére lehet, pedagógiai szem­pontból pedig fontos a gyermekbe belene­velni azt a tudatot, hogy most, mikor ő is már munkaképes, erkölcsi kötelessége tettleg is meghálálni nevelőszülőjének a reá fordított gondot és szeretetet. A kisebb gyermek felnevelése az erre vállalkozók számára minden esetre több gon­dot, vesződséget és legalább is az első időben kevesebb előnyt jelent. Ám de éppen ahhoz kérem a lelkészkedő papságnak jóindulatú támogatását, hogy a híveket a gyermekvéde­lem lényegéről felvilágosítsák. Itt t. i. nem ol­csó és aztán a végletekig kizsákmányolható munkaerő szerzéséről van szó, hanem irgal­­massági cselekedetről, melyet nem önző ér­dekből, magasabb szempontból Isten iránt szeretetből teszünk az önhibájukon kívül sze­rencsétlen kis elhagyottak javára. Ennek az irgalmassági cselekedetnek értékelésénél a legnagyobb emberbarátnak szavai jutnak eszünkbe, ki azt mondta, aki egy ilyen kisde­det befogad, Őt fogadja be. Önzetlen jócse­­lekedetük tehát már önmagában elnyeri ju­talmát, de ettől eltekintve is, az ilyen kis gyer­mek sokkal jobban belenő a családba, aki te­hát örökbefogadási szándékkal vagy avval a reménnyel, hogy a magához fogadott gyer­mekben később a családhoz ragaszkodó se­gítséget nyer, ki vesz egy gyermeket, saját szempontjából is jobban teszi, ha kisebbet vesz ki. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek után a tartásdíj a természetben adott ruhá­zaton, könyveken s orvosi kezelésen kívül a következő: 2 éven aluli gyermeknél havi 2 aranykorona és napi 1 liter tejnek, havi 1 kg. cukornak, fél kg. szappannak, fél liter petró­leumnak hozzávetőleges ára; 2—7 éves korig 4 aranykorona, 7 12 éves korig 3 aranykorona, 12—15 éves korig 2 aranykorona. Amennyi­ben az egyes községekben gyermeket kérő családok akadnak, az illetőket kimutatásba foglalva (név, vallás, foglalkozás, mily korú és nemű gyermeket óhajt) ne csak hozzám Je­lentsék, hanem a gyermekek mielőbbi kikül­detése céljából, egyidejűleg az állami gyer­­mekmenhelv igazgatóságával is közöljék. A gyermekvédelem annyira ideális cél­jának méltatását és ennek megfelelően az egyházi hathatós és jóindulatú támogatást senkitől sem várom oly bizalommal, mint a lelkészkedő papságtól, akik már hivatásuk­nál fogva is az önzetlen felebaráti szeretet esz­méjének apostolai és akik életüket a lélek­­mentésre szentelvén, kellőleg felfogják az ál­lam és egyház érdekét, hogy a társadalom segítségével a kis senki fiaiból is lehet és kell vallásos és hazafias honpolgárokat nevelni. 2ji i r J~0 11^

Next

/
Oldalképek
Tartalom