Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
Ill 125. sz. Menhelyi gyermekek felkarolása. Felhívom lelkészkedő papjaim figyelmét, hogy a híveknél a menhelyi gyermekek elhelyezését szorgalmazzák és egyúttal hangoztassák, hogy elsősorban 7 éven alul levő gyermekek kihelyezéséről van szó. A legtöbb jelentkező ugyanis 13—15 éves gyermeket kér s így a menhely nem teljesítheti kívánságukat, mert ily korú gyermek csak legritkább esetben kerül kihelyezésre. A gyermekvédelem jól felfogott célja és ideálja az elhagyott gyermekeknek otthont biztosítani és őket lehetőség szerint kártalanítani a nélkülözött szülői szerétéiért. Amilyen mértékben sikerül megvalósítani ezt a célt az elhagyott gyermeknek meleg otthont és szeretetet biztosítani, olyan mértékben valósul meg a gyermekvédelem ideálja: sikerül a senki fiát a társadalom és egyház hasznos tagjaivá nevelni. Természetes, hogy otthonról és a szülői szeretethez némileg hasonlítható szeretetteljes bánásmódról csak akkor lehet szó, ha a gyermek kiskorától fogva azon családban nő fel. E körülményt és a méltányosságot szem előtt tartva, a menhelyi gyermeket csak a legritkább esetben veszi el a családtól, mely kiskorától nevel egy-egy gyermeket. Méltánytalanság volna éppen akkor elvenni a gyermeket, mikor nevelőszülőjének kisebb dolgokban már segítségére lehet, pedagógiai szempontból pedig fontos a gyermekbe belenevelni azt a tudatot, hogy most, mikor ő is már munkaképes, erkölcsi kötelessége tettleg is meghálálni nevelőszülőjének a reá fordított gondot és szeretetet. A kisebb gyermek felnevelése az erre vállalkozók számára minden esetre több gondot, vesződséget és legalább is az első időben kevesebb előnyt jelent. Ám de éppen ahhoz kérem a lelkészkedő papságnak jóindulatú támogatását, hogy a híveket a gyermekvédelem lényegéről felvilágosítsák. Itt t. i. nem olcsó és aztán a végletekig kizsákmányolható munkaerő szerzéséről van szó, hanem irgalmassági cselekedetről, melyet nem önző érdekből, magasabb szempontból Isten iránt szeretetből teszünk az önhibájukon kívül szerencsétlen kis elhagyottak javára. Ennek az irgalmassági cselekedetnek értékelésénél a legnagyobb emberbarátnak szavai jutnak eszünkbe, ki azt mondta, aki egy ilyen kisdedet befogad, Őt fogadja be. Önzetlen jócselekedetük tehát már önmagában elnyeri jutalmát, de ettől eltekintve is, az ilyen kis gyermek sokkal jobban belenő a családba, aki tehát örökbefogadási szándékkal vagy avval a reménnyel, hogy a magához fogadott gyermekben később a családhoz ragaszkodó segítséget nyer, ki vesz egy gyermeket, saját szempontjából is jobban teszi, ha kisebbet vesz ki. A nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek után a tartásdíj a természetben adott ruházaton, könyveken s orvosi kezelésen kívül a következő: 2 éven aluli gyermeknél havi 2 aranykorona és napi 1 liter tejnek, havi 1 kg. cukornak, fél kg. szappannak, fél liter petróleumnak hozzávetőleges ára; 2—7 éves korig 4 aranykorona, 7 12 éves korig 3 aranykorona, 12—15 éves korig 2 aranykorona. Amennyiben az egyes községekben gyermeket kérő családok akadnak, az illetőket kimutatásba foglalva (név, vallás, foglalkozás, mily korú és nemű gyermeket óhajt) ne csak hozzám Jelentsék, hanem a gyermekek mielőbbi kiküldetése céljából, egyidejűleg az állami gyermekmenhelv igazgatóságával is közöljék. A gyermekvédelem annyira ideális céljának méltatását és ennek megfelelően az egyházi hathatós és jóindulatú támogatást senkitől sem várom oly bizalommal, mint a lelkészkedő papságtól, akik már hivatásuknál fogva is az önzetlen felebaráti szeretet eszméjének apostolai és akik életüket a lélekmentésre szentelvén, kellőleg felfogják az állam és egyház érdekét, hogy a társadalom segítségével a kis senki fiaiból is lehet és kell vallásos és hazafias honpolgárokat nevelni. 2ji i r J~0 11^
