Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)

282.

1922.

szám.

I.

Kedves Híveim!

Az egész katolikus egyházra gyász borult, mert az isteni Gondviselés elszólította közös Atyánkat az élők .sorából. Szent Péter trónusa elárvult. XV. Benedek pápa Őszentsége 1922. január 22-én rövid betegség után meghalt. Lelke Isten ítélőszéke előtt megjelent, hogy Krisztusnak, az Egyház láthatatlan fejének beszámoljon arról, hogyan kormányozta helyette az Egyházat.

Szentséges Atyánknak a személyét és működését kevésbbé ismerjük, mint elődeinek egyéniségét és munkáját, hiszen egész uralkodása a világháború és a szomorú forradalmak idejére esett és minden közlekedés Rómával, az Egyház központjával rendkívül meg volt nehezítve. Mégis csak a legnagyobb szeretettel, hálával és nagyrabecsüléssel emlékezhetünk meg világi vonatkozású mű' ködéséről. Ámbár a háború alatt teljesen el volt zárva a központi hatalmak befolyásától, az ő nagy szellemével és kiváló éleslátásával minden pártosság fölé tudott emelkedni és atyai szerető gondoskodásában a háború alatt sohasem tett különbséget a háborúskodó pártok között.

Ő maga olasz volt, vérei harcban állottak miellenünk, katonáink hősiessége Doberdón és Isonzón tátongó réseket vert soraikban, Benedek pápa azonban a vér és rokonság kötelékei fölé emelkedve egyforma szeretettel szeretett minket. Egyformán fájt neki minden egyes népnek vesztesége, szenvedése és az egész világ