Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)

háború alatt állandóan tiltakozott a háború szörnyűségei ellen. Folytonos törekvése az volt, hogy a harcoló felek között a békét helyreállítsa s amennyiben a békét nem állíthatta helyre, legalább a háborúskodás emberietlenségét akadályozta meg, hogy a sebesültek és a foglyok sorsán könnyítsen. A háború befejezése után megtalálta mindenütt a legnagyobb nyomort s a legnagyobb erőfeszítéssel igyekezett azon segíteni; hisz itt is, egyházmegyém területén számos szegény gyermeket ruházott fel s látott el élelemmel.

Élete utolsó éveinek legnagyobb szomorúsága az volt, hogy a háborút nem béke és szeretet, hanem igazságtalan elnyomás és gyűlölet váltotta fel és bizonyára egészen máskép sikerültek volna a békekötések, ha a pápának szava lett volna a nemzetek tanácsában, de a világ szabadkőművessége eleve kizárta a Szentszék képviselőjét és vele kizárta a béke és szeretet szellemét.

Magyarország iránt a boldogult pápa különös szeretetet tanúsított. Alighogy a forradalom első fázisai elmúltak és Magyarországon a külső rend visszatérni látszott, azonnal követét küldte Magyarországba, hogy ez által hazánk függetlenségét elismerje s állandó összeköttetést tarthasson fenn az ország püspökeivel és híveivel.

Valamint a pápa az Egyház világi vonatkozású ügyeit a legnagyobb bölcseséggel kormányozta, úgy az Egyház hitét és erkölcseit bölcs körültekintéssel és saját élete szentsége által őrizte.

Hét esztendő nehéz munkája után megjelent XV. Benedek Pápa az egyház látható feje, Krisztus földi helytartója, Szent Péter utóda Isten színe előtt és a mi imáink kísérik lelkét, mert tudjuk, hogy akinek sok adatott, attól sok kéretik számon.

Titeket Szeretett Híveim felszólítalak, imádkozzatok a meg