Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)
— Kimaradt önmagához és múltjához, mely ellent tudott állani a századok viharának és egyforma tiszteletnek örvend a világ öt táján, melynek képviselői ott vannak a tudomány akadémiáin és a kis indus falu kunyhóiban: nem, mi nem világi szemmel nézzük ezt a pápaságot, hanem a hit szemével látjuk benne Krisztus Urunk világmegváltó akaratának megörökítését. Krisztus Urunk emberek közé jött, hozzánk hasonló akart lenni, emberi testet vett fel; mint ember élt, szenvedett és halt meg. Tehát a megváltás egész művét emberi eszközök felhasználásával akarta keresztül vinni. És ahogy a megváltást emberi alakba öltöztette, úgy a megváltásnak gyümölcseit és eredményeit is az emberi szükségletekhez mérten emberi formában akarta megőrizni. Krisztus Urunk az embereket mindenre tanította, amit hinniök és tenniök kell, hogy méltók lehessenek az Ő ígéreteire. Azok, akiket Ő tanított, apostolai, tanítványai, kortársai csak kevés esztendővel élhették Őt túl és minden tanítványnak halálával az élő hit kincseinek egy része elveszett volna. Krisztus Urunk pedig nemcsak azokat az embereket akarta megváltani, akik azelőtt kétezer esztendővel Galileában és Júdeábán éltek, az Ő megváltó műve az egész emberiségnek, az egész világnak és minden időnek volt szánva. Hiszen maga mondta tanítványainak: Én veletek maradok mindennap a világ rr végezetéig. O, aki emberi alakban és láthatóan akarta kormányozni az Egyházat és vele maradni mindennap a világ végéig. így tehát mennybemenetele előtt ezt a látható kormányzási hatalmat ráruházta arra az emberre, aki őr gyengeségében háromszor tagadta meg, de szeretetében háromszor meg is vallotta; mondván neki: Te Péter vagy, azaz kőszikla és ezen kőszálra építem Anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Látható embert választott ki, hogy arra építse Egyházát. Ennek az egy látható embernek külön hatalmat adott, hogy kössön és oldjon a földön és égben. Parancsot adott neki, hogy erősítse meg Istentől vett erejével testvéreit. Mint a haldokló király, úgy gondoskodott a világ Megváltója mennybemenetele előtt országáról, midőn annak helytartóját és utódját kinevezte. De Szent Péter kijelölésével Krisztus Urunk szándéka, — hogy a megváltott emberiség a megváltás gyümölcseiben örökre részesüljön még nem volt elérve, hisz Szent Péter élete csak néhány esztendőig tartott. Ugyanaz a szándék, mely Krisztus Urunkat vezette, midőn Szent Péternek átadta helytartói hatalmát, fennáll továbbra is századról századra és így Szent Péterben csak első szemét láthatjuk annak a láncnak, amely Krisztus Urunk szándéka szerint tovább fonódik egészen az emberiség végéig. Világosan mutatják ezt Krisztus Urunk szavai: Én veletek maradok mindennap a világ végezetéig. Nem azt mondja, hogy Szent Péter haláláig, hanem a világ végezetéig! Azt is ígéri, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta, nem fognak győzedelmeskedni soha. Tehát amig a pokolnak, a sátánnak és a gonosznak hatalma lesz, addig fog Ő ellentállani. Mindebből, de az apostolok és az őskeresztények hitéből
