Püspöki körlevelek 1922 (Szombathely, 1923)
11 — is tisztán látszik, hogy Krisztus Urunk egyházkormányzati hatalmát átadta egy embernek és ezen embernek mindaddig meg kell maradnia, amig az emberek megváltást igényelnek és amig ezen megváltás titkai az elsekélyedés és tévedés tanainak ki lehetnek téve. Szent Péter annak tudatában, hogy az egész világra szóló Egyháznak Ő a látható feje, az akkori világ központjában, a császárok Rómájában telepedett meg. Ott állította fel katedráját, amelyről szerény kis gyülekezetét, de egyszersmind az ff akkor ismert világot is tanította. Az apostolok az O elsőbbségét elismerték és midőn Szent Péter hitét vérével pecsételte meg, az akkor még életben volt apostolok és ezen apostolok vezetése alatt álló egyházak is egészen természetesnek találták, hogy az, aki mint Szent Péter utódja annak katedráján ült, egyszersmind Szent Péternek az egész Egyházra kiterjedő kormányzói és tanítói jogát is átvette. A pápaság külső megnyilatkozása a századok folyamán változott, de változatlan maradt a pápaság lényege, hogy a pápa, vagyis a római pöspök, mint Szent Péter utódja viseli azt a hatalmat, amit Krisztus Urunk Szent Péternek adott azon célból, hogy a világ végéig látható feje legyen az Egyháznak és élő őre az igazságnak. Hogy az igazság őre el ne veszíthesse a reá bízott igazságot, az isteni Gond■ * ^ „ viselés vele volt két évezreden keresztül és vele lesz a világ végéig, hogy O, mint a kinyilatkoztatott igazságoknak őre ne csalatkozhassék. Jól tudjátok Kedves Híveim, miben áll a pápa csalatkozhatatlansága! Új igazságokat nem hirdethet, mert ami igazságot Isten az embereknek szánt, azt az Ő Fia által kihirdette itt a földön és Isten természetfölötti kinyilatkoztatása Krisztus Urunk és az apostolok halálával befejeződött. Azt is tudjátok, hogy a pápa csalatkozhatatlanságának semmi köze a földi igazságokhoz, hanem, hogy a pápa csalatkozhatatlansága abban áll, hogy Ő a Szentlélek által felvilágosítva évszázadról-évszázadra minden tévedés nélkül magyarázza a Krisztus által tanított hitet. Midőn IX. Pius pápa az egész katholikus világ kívánságára hitcikkelyben hirdette ki a csalatkozhatatlanság tételét, a hitetlen tudomány, a törlénettudás és bölcselet minden fegyverét igénybe vette annak bizonyítására, hogy a csalatkozhatatlanság nem illeti meg a pápát, azonban egy esetet sem tudtak felmutatni, hogy kétezer év alatt a pápák csak egyszer is tévedtek volna hit és erkölcs dolgában. Minket katholikusokat a pápa csalatkozhatatlansága nem lephet meg, hiszen abban egész természetes folyományát látjuk Krisztus Urunk szeretetének az emberiség ff ff iránt. O megváltott minket a- kereszten élete által. O azt akarta, hogy üdvözüljön mindenki, aki benne hisz; de nem akarta az üdvösségét kereső nyughatatlan embert a kételyek kínjainak kitenni, hanem azt akarta, hogy megnyugvással követhessük azt a hitet, amelyet nem kapkodva állítunk össze magunknak, hanem amelyet örök változhatatlan igazság gyanánt megtalálunk abban az Egyházban, amelynek élén a római pópa, Szent Péter utódja, Krisztus helytartója, mint az Egyház látható feje áll.
