Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

10 ben tekinteni; az emberi élettel járó bajokat az örökkévaló javak reményével enyhíteni és Isten akaratának teljesítésével, józan, igazságos és jám­bor élettel azok elnyerésére érdemesülni. Jobb megélhetésre törekedni igenis megengedett dolog az igazságosság keretén belül; de az isteni gond­viselés megszabta rendet felforgatni sem a józan ész, sem az igazságosság nem engedi meg. Erő­szakhoz nyúlni, lázongással és forradalommal valamit elérni, balga törekvés, amely rendszerint súlyosabb bajokat hoz, mint amilyeneket kiküszö­bölni óhajt. Ne az izgága lázífók hazug ámításaira hallgassanak a nélkülözök, hanem Szent József példáján és pártfogásán induljanak s az Egy­ház szeretetére számítsanak, amely gondot visel rájuk. Ha növekszik Szent József iránt a tisztele­tünk, akkor a názáreti Szent családnak kegyele­­letes szeretete is szivünkbe szürenkezik. Szent Józseftől Szűz Máriához jutunk, Mária által pedig az Úr Jézushoz, aki a családi erényeket József és Mária iránt tanúsított tökéletes engedelmesség­gel szentelte meg. E szerint az erényminta szerint újuljanak meg a keresztény családok. S ha a társadalom alapja, a család ismét megszilárdul, ha a tisztaság, egyetértés, hit meghonosul benne: a társadalom vérkeringése is megtisztul. Körülbelül ezek a Szentséges Atya körleve­lének főbb gondolatai. Ezekkel kapcsolatban arra inti a híveket, hogy az Egyházban Szent József tiszteletére meghonosodott áhítatgyakorlatokat ápolják (a szerdai nap felajánlása, március hó­napjának különös megszentelése, mint a haldok­lók pártfogójának tisztelete.) Elrendeli egyúttal, hogy az év folyamán külön emlékünnepéllyel üljük meg 50 éves jubileumát annak az örvendetes ese­ménynek, hogy Szent Józsefet az Egyház oltal­­mazójául jelentette ki IX. Pius pápa. A magyar püspöki kar múlt évi október 27-én tartott konferenciáján elhalározta, hogy ennek a felhívásnak örömmel tesz eleget és Szent József ünnepére triduummal készül elő. Ennek alapján elrendelem, hogy egyházmegyém összes plébániatemplomaiban a Szent Józset ünnepét megelőző három napon át (március 16., 17., 18.) délután az Oitáriszentség kitétele mellett ünnepélyes litánia tartassák Szent József tiszte­letére. Amennyiben a hívők tömeges megjelenése megokoltá teszi, kívánatos lenne, hogy rövid so­rozatos szentbeszédben ismertessék a triduum jelentőségét. Szent József ünnepén (március 19.) pedig legyen ünnepélyes szentmise és prédikáció. (Alkalmas forrásmunka Meschler: Szent József tisztelete. Budapest 1919.) Mindazok a hívek, akik az emlékünnepélyen áhítattal részt vesznek, a szokott feltételek melleti teljes búcsúban részesülnek. Minthogy nyugdíjas oltártestvéreink a 8000 K-ig terjedhető nyugdíjból, melyet az 1919. okt. 21-én tartott közgyűlés (L. 1919: XI. köri. 5133. sz.) részükre megállapított, meg nem élhetnek, az önkéntes adakozás pedig kellő eredményre nem vezetett, a nyugdíj ügyének gyors rendezé­sét kényszerítő szükségből effektuálnom kellett. Közgyűlés összehívása költségesnek és nehéz­kesnek látszott s azért január 25-ére gyűlésre hívtam össze azt a hattagú bizottságot, melyet a nyugdíjtöbblet megállapítására a papság meg­választott, annál is inkább, mert az esperesi ke­rületek részéről az az óhaj nyilvánult meg, hogy e bizottság határozzon véglegesen a nyugdíj ügyé­ben. E bizottság, miután meghallgatta a kezelő kanonok úrnak jelentését, a következő javasla­tokban állapodott meg: 1. Az 1921. évre 4000 K alap-nyugdíj és 12.000 K-ig terjedhető drágasági pótlék (vagyis összesen 16000 K) adassék a nyugdíjasoknak. 2. A drágasági segély nagyságát e bizottság ál­lapítja meg az eddigi praxis szerint. 3. A kon­gnia, korpótiék- és készpénzfizetés alapján szo­kásos adózás szűnjék meg s a szükséges fede­zet az összes szent Imre-egyesületi tagok 1920. évi állami egyenes adójára vettessék ki. 4. A drá­gasági segély csak nagyon indokolt esetben ke­­vesbíttessék, mert azon nyugdíjasok sem képesek mai viszonyok közt vagyonuk jövedelméből meg­élni, kik gyűjthettek némi tőkét. Ezeket a javaslatokat elfogadom és az 1921. évre mindenkire kötelezővé teszem. Húsz nyugdíjasnak az 1921. évre 320000 K-ra lesz szüksége. 20000 K biztosítva van a tőkék és értékpapírok jövedelméből. 150000 K-a pedig a megyéspüspök, a székeskáptalan és az Egyházmegyei Takarékpénztár egyenkint 50000 K adományából. Hiányzik tehát 150000 K, melyet kötelező adózással kell egybehozni. Ezen összeg fog az állami egyenes adóra egyforma kulcs sze­rint kivettetni. Ezen célból elrendelem, hogy feb­ruár végéig minden pap terjessze be hozzám az új adókivetés alapján készült adóívének hite­les másolatát, vagy az adószedő hatóságnak hi­teles nyilatkozatát arról, hogy mennyi az új adó­törvény alapján az 1920. évre kivetett egyenes állami adója. Felkérem az esperesi kerületeket, hogy ezen évi koronagyűlésükön határozzanak arra nézve, hogy e megoldást az 1922. és következő évekre elfogadják-e, vagy új közgyűlés egybehívását kí­vánják. Egyúttal felhívom Papságom figyelmét az 1914: II. köri. 1515. sz. közleményére. Senki sem fizethet nyugdíjjárulékot egyénenkint, hanem küldje be a kér. espereshez, aki postai befizetési lapon beküldi a takarékpénztárba s a befizetési 591. sz. Papi nyug­díj ugye. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom