Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
/ Hogy pedig az Úr annál bőségesebben árassza ki kegyelmeit, Őszentsége buzdítja a híveket, hogy ez alkalommal buzgón járuljanak a bünbánat szentségéhez és a szent áldozáshoz. Egyúttal teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik meggyónnak és megáldoznak s vagy a délelőtti, vagy az esti ájtatosságon résztvesznek, vagy a kitett Oltáriszentség előtt bizonyos ideig imádást végeznek. Kelt a Vatikánban, 1915. január 10. Gasparri Péter, bíboros, államtitkár.« XV. Benedek pápa imája a békéért. »A rettenetes háborúban, mely népeket és nemzeteket rázkódtat meg, a te szerető Szived, édes Jézusunk, a mi végső menedékünk. Te az irgalom Istene vagy, vedd el tőlünk ezt a szörnyű csapást; Te a béke királya vagy, add vissza, kérünk, az annyira óhajtott békét. A Te szentséges Szived a szeretet sugarait árasztotta ki a világra, hogy megszűnjön minden viszálykodás és az emberek között csak a szeretet uralkodjék. A Te szentséges Szivedet, mig itt a földön éltél, együttérző részvéttel töltötte el minden emberi nyomorúság. Ó hadd induljon szánalomra irántunk az a jóságos Szív ebben a nehéz órában, mikor sötét gyűlölködés és rettenetes öldöklés réme nehezedik reánk. Szánd meg a sok bánkódó anyát, akik fiaik sorsán aggódnak; szánd meg a sok családot, ahol elveszett gyámolukat és fenntartójukat siratják ; szánd meg a szerencsétlen Európát, melyet vészes pusztulás fenyeget. Az uralkodóknak és népeknek sugald a béke gondolatát. Szüntesd meg a nemzetek közt dúló egyenetlenséget. Aki mindnyájunkat megváltottál szentséges véreddel, add hogy az emberek ismét a béke csókjával köszöntsék egymást. Valamikor szent Péter apostol igy kiálltott Hozzád: „Szabadíts meg minket, mert elveszünk« és Te irgalmasan meghallgattad kiáltását és lecsendesitetted a háborgó tengert. Tekints kegyelmesen reánk is, kik rendületlen bizalommal fohászkodunk Hozzád, s adj a háborgó világnak békét és nyugalmat. . -—Te is, ó édes Szűz anyánk, mint a szörnyű megpróbáltatások napjaiban mindenkor, légy segítségünkre most is, védelmezz minket és végy hathatós oltalmadba. Amen.« Bizonyára mindannyian teljes szívvel csatlakozunk ezen atyai óhajához. Akik eddig már hónapok óta nap-nap után összegyűltünk templomainkban, hogy Istentől hazánkra áldást és győzelmet esdjünk, ezen ünnepélyes alkalommal is állhatatos és kitartó imádsággal fogjuk kérni a jó Istent: adja vissza a világnak az elveszett békét; hősies hadseregünknek pedig adjon erőt, hogy végbevigye azt a munkát, melyre kivonult, hogy a teljes győzelem utján hazánknak, de Európának s az egész világnak is áldásos és állandó békét biztosítson. A Szent Atya óhajának megfelelően kérem kedves híveimet, hogy a mindnyájunkat érdeklő nagy cél elérhetésére mentői buzgóbban vegyenek részt a február 7-én tartandó engesztelő ájtatosságon. Járuljanak minél nagyobb számmal a szentgyónáshoz, hogy tiszta lélekkel vevén az Úr Jézus szent testét, az előirt jócselekedetek elvégzése után a teljes búcsú áldásaiban részesüljenek és töredelmes, tiszta szívből fakadó imádságaiknak nagyobb erőt biztosítsanak. S végül, hogy ennek a megkérlelő ájtatosságnak gyümölcsei állandósuljanak, felhasználom ezt az ünnepélyes alkalmat és nyomatékosan kérem kedves híveimet, hogy a hadi ájtatosságokon, ahol ezek szokásban vannak, állhatatos kitartással vegyenek részt. Mert hiszen az Úr szavai szerint: »Szükség mindenkor imádkozni és meg nem szűnni«. (Luk. 18, 1.) A hadi ájtatosságokat a hadjárat befejezéséig fogjuk megtartani. Remélem, hogy bármily sokáig tart is a háború, a buzgóság híveimnél nem fog lankadni, sőt ellenkezőleg hétről-hétre csak fokozódik majd az ájtatosságokon résztvevők száma és buzgósága. Úgy legyen. — 2 —
