Püspöki körlevelek 1908 (Szombathely, 1909)
IV Krisztusban Kedves Híveim! Felhangzik újból, mint a megváltás véres munkájának kezdetén, az Ur hivó szava: „ íme fölmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amik megír attak a próféták által az ember fiáról: mert a pogámyok kezébe adatik és megcsufoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik és miután megostorozták, megölik öt.“ (Luk. 18, 31. kk.) Ebbe az iskolába hivja az isteni Üdvözítő tanítványait. Itt akarja megnyitani számukra Szent Szivének legmélyebb titkait, hogy merítsenek bőven, mint ahogyan még sohasem merítettek, az Üdvözítő forrásaiból. (íz. 12. 3.) De nemcsak a tanítványait hivja. Ha már első nagy beszédjei után mindenkihez szólott, mindenkit magához hivott, hogy: Jöjjetek! Jertek mindnyájan, akik szenvedtek és megterhelve vagytok, és én megenyhitlek titeket; megenyhitlek nem úgy, hogy leveszem terhieteket, megszüntetem a szenvedésteket ; hanem úgy, hogy megtanitlak bennetek alázatosságra, szelidség- és béketürésre és ez által megkedveltetem veletek a szenvedést, megizleltetem veletek a keresztben rejlő nagy boldogságot: mennyivel inkább hívhat mindenkit a szenvedése iskolájába! Mennyivel inkább mondhatja itt, hogy: jöjjetek énhozzám, jertek énvelem mindnyájan, hisz mindnyájan szenvedtek és terhelve vagytok, szenvedni pedig s keresztet hordozni oly kevéssé tudtok! Jertek, tanuljatok! Lássátok, hogy én mily szelíd és alázatos szívű vagyok! (Mt. 11, 28.) Ez az értelme a mai evangeliomban megismétlődő e hívásnak: »Ime, fölmegyünk Jeruzsálembe.« És valóban! Nagy volt az Üdvözítő Szent Szivének alázatossága a megtestesülésben, nagy olyannyira, hogy az Apostol épp a megtestesülésnél megnyilatkozó ezen alázatosságát állítja elénk követendő például: „ Tegyétek teljessé az én örömömet és ugyanazon érzés legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban. ki Isten alakjában lévén, kiüresitette önmagát, szolgai alakot vevén föl, hasonlóvá lett az emberekhez és külsejében úgy találtatott, mint ember.“ Nagy volt ez az alázatosság Betlehem és Názáret szegénységében; nagy volt nyilvános életének minden cselekedetében. De tetőpontját érte el a kínszenvedésben, midőn a pogányok kezébe adatott, megcsufoltatott, megostoroztatott. megpökdöstetett s midőn megölték őt. Azért mondja az Apostol is: „Megahízta magéit, engedelmes lévén mindhalálig és pedig a keresztnek haláláig.“ (Filipp. 2, 8.) Méltán mondhatja azért az Üdvözítő: íme fölmegyünk Jeruzsálembe, jertek velem, tanuljatok tőlem, szemléljetek engem, mennyire alázatos szivei vagyok én! 858. sz. Böjti szózat.
