Püspöki körlevelek 1905 (Szombathely, 1906)
II Krisztusban kedves Papságunknak s Híveinknek üdvöt és áldást az Urban! Midőn a böjti szent idő közeledtével főpásztori szózatomat szeretetem egész melegével intézem hozzátok, figyelmeteket a mi Urunk Jézus Krisztusnak isteni személyére akarom irányozni, mint a befejezet* szentségnek mintaképére, a legtökéletesebb erkölcsi szépség eszményi alakjára, ki mielőtt a világot átalakitó megváltói munkáját megkezdette volna, negyven napot és negyven éjét böjtöléssel töltött el a pusztában. »És miután böjtölt negyven nap és negyven éjjel, ezután megéhezék.«*) És miért böjtölt Krisztus? kérdi szent Ambrus. Bizonyára azért, hogy az ő böjtölése példa legyen számunkra.2) Példát akart ő nekünk adni különösen arra nézve, hogy a böjt, ha azt az ö szelleme szerint gyakoroljuk, amennyire elvon valamit a test erejéből, annyira emeli a lélek erejét és hatalmát a test felett és ez által a leghatalmasabb eszközül szolgál arra, hogy azt az egyensúlyt, mely a lélek és test között a bűn elkövetése előtt fennállott, s amely szerint a léleknek kell uralkodnia a test felett és nem megfordítva, mindig tökéletesebb és tökéletesebb módon helyreállíthassuk. Ki nem tudná, ki nem érezné ugyanis azt, hogy az eredeti bűn egyik káros következménye az volt, hogy azt a szépséges összhangot, mely a lélek és test között a bűn elkövetése előtt fennállott, s mely szerint a testa léleknek, a lélek pedig a testtel együtt Istennek volt alávetve, a bűn rettenetesen romboló ereje megzavarta? Ki nem ismerné szent Pál apostolnak szavait: a test a lélek ellen kiván, a lélek pedig a test ellen, mivel ezek egymással ellenkeznek?3) És rettenetes az a bünlajstrom, melyet szent Pál elénk tár, midőn a test cselekedeteit felsorolja s ezek között első helyen említi mindazon vétkeket, melyeket a test érzékisége szül; minők: a paráznaság, a tisztátalanság, a szemtelenség, a bujaság, a harag, a veszekedés, a viszálykodás, a visszavonás, a pártütés, az irigykedés ... a részegség, a tobzódás és ezekhez hasonlók, melyekről azt mondja, hogy akik eféléket cselekesznek, Isten országát el nem nyerik.4) Pedig nekünk végczélunk az Isten országának elnyerése; azért óvakodnunk kell a test cselekedeteitől, melyek az érzékiség szülöttei. De egyik leghatalmasabb eszközünk *) Szt. Máté 4. 2. a) Ad vére episc. *) Gál 5. 17. 4) u. 0. 5, 19—21. 564. SZ. Főpásztori in telem a böjti szt. időre.
