Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
prosequenda proponimus, ac pro virili parte prosequemur. Vestrum autem erit, Venerabiles Fratres, sanctitate, scientia, agendorum usu, studio cum primis divinae gloriae, industriis Nostris obsecundare ; nihil aliud spectantes praeterquam ut in omnibus formetur Christus1. Iam quibus ad rem tantam utamur adiumentis, vix dicere oportet ; sunt enim de medio sumpta. — Curarum haec prima sunto, ut Christum formemus in iis, qui formando in ceteris Christo officio muneris destinantur. Ad sacerdotes mens spectat, Venerabiles Fratres. Sacris namque quotquot initiati sunt, eam in populis, quibuscum versantur, provinciam sibi datam norint quam Paulus suscepisse testatus est amantissimis iis verbis : Filioli mei, quos iterum parturio, donec formetur Christus in robis2. Qui tamen explere munus queant, nisi priores ipsi Christum induerint ? atque ita induerint, ut illud Apostoli eiusdem usurpare possint: Vivo ego, iam non ego, vivit vero in me Christus3. Mihi vivere Christus est1. Quamobrem, etsi ad fideles omnes pertinet hortatio ut occurramus in virum perfectum, in mensuram aetatis plenitudinis Christi5 ; praecipue tamen ad illum spectat qui sacerdotio fungitur ; qui idcirco dicitur alter Christus, non una sane potestatis communicatione sed etiam imitatione factorum, qua expressam in se Christi imaginem praeferat. Quae cum ita sint, quae vobis quantaque. Venerabiles Frates, ponenda cura est in clero ad sanctitatem omnem formando ! huic, quaecumque obveniant, negotia cedere necesse est. Quamobrem pars potior diligentiarum vestrarum sit de seminariis sacris rite ordinandis moderandisque, ut pariter integritate doctrinae et morum sanctitate floreant. Seminarium cordis quisque vestri delicias habetote, nihil plane ad eius utilitatem omittentes, quod est a Tridentina Synodo providentissime constitutum, — Quum vero 1 Gal. IV, 19. 2 Ibid. 3 Gal. II. 20. 4 Philipp. I. 21. 5 Ephes. IV. 3. denben az Isten dicsőségére való törekvésekkel támogatni a Mi munkásságunkat, semmire másra nem tekintve, mint arra, hogy mindenekben képződjék Krisztus.1 Hogy mily eszközöket kell használnunk e nagy munka keresztülvitelére, alig kell mondanunk, az a dolog természetében rejlik. Legelső gondunk az legyen, hogy Krisztust képezzük ki azokban, akik arra jelöltetnek ki, hogy Krisztust másokban kiképezzék. A papokról szólok, Tisztelendő Testvérek. Mert mindazoknak, akik fölszenteltettek, ismerniök kell a népek között a tért, a melynek művelése rájok bízatott, minek magáravállalását szent Pál ezeji kedves szavakkal bizonyítja: »Fiacskáim, kiket újra szülök, mígnem Krisztus tibennetek kiképződik2« Azonban, hogyan teljesíthetik kötelességüket. ha előbb maguk föl nem öltik Krisztust? és föl nem öltik úgy, hogy magukra alkalmazhassák ugyanazon apostolnak mondását: »Elek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.3 Mert nekem életem a Krisztus.«4 Ez okból, jóllehet az összes híveket illeti a buzdítás, hogy legyünk tökéletes emberekké a kornak mértéke szerint Krisztusnak teljességében,5« mégis különösen annak szól, akinek papi méltósága van. aki ezért második Krisztusnak mondatik — nem csupán a hatalom közlése, hanem cselekedetei követése folytán is, minthogy magában viseli kifejezetten Krisztus képét. Minthogy a dolgok igy állanak, Tisztelendő Testvérek, mekkora súlyt kell helyeznetek a papság kiképzésénél, az életszentségre ! Ez kell, hogy minden egyéb ügyet megelőzzön. Ezért szorgoskodástoknak nagyobb részét fordítsátok a papnevelők helyes berendezésére és vezetésére, hogy azokban egyenlőképen virágozzék a tudomány épsége és az erkölcsök szentsége. A papnevelő intézet legyen a lelketek gyönyörűsége, semmit el ne mulasszatok, amit a tridenti zsinat bölcs előrelátással meghatározott. — Mikor pedig arra kerül a sor, hogy a papjelöltek fölszenteltessenek, kérlek, ne tévesszétek szemetek elől azt, amit szent Pál Timotheusnak meghagyott : »Kezedet hirtelen senkire ne tedd.«6 A lehető legfigyelmesebben gondoljatok arra, hogy többnyire olvanok lesznek a hívek, amilvenek 1 Gal. IV. 19. - Gal. IV. 19. 3 Gal. II. 20. 4 Philipp. I. 21. 5 Eph. IV. i3. 0 I. Tim. V. 22. ■