Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)

8 —

ad hoc ventum erit ut candidati sacris initiari debeant, ne quaeso excidat animo quod Paulus Timotheo praescripsit: Nemini cito manus imposuerisillud attentissime reputando, tales plerumque fideles futuros, quales fuerint quos sacerdotio destinabitis. Quare ad privatam quancumque utilitatem respectum ne habetote; sed unice spectetis Defim et Ecclesiam et sempiterna animorum commoda, ne videlicet, uti Apostolus praecavet, communicetis peccatis alienis2. — Porro sacerdotes initiati recens atque e seminario digressi industrias vestras ne desiderent. Eos, ex animo hortamur, pectori vestro, quod coelesti igne calere oportet, admovete saepius incendite, inflammate ut uni Deo et lucris animorum inhient. Nos equidem, Venerabiles Fratres, diligentissime providebimus ne homines sacri cleri ex insidiis capiantur novae cuiusdam ac fallacis scientiae, quae Christum non redolet, quaeque, fucatis astutisque argumentis, rationalismi aut seniirationalismi errores invehere nititur; quos ut caveret iam Apostolus Timotheum monebat, scribens : Depositum custodi, devitans profanas vocum novitates et oppositiones falsi nominis scientiae, (piam quidam pronemittentes, circa fidem exciderunt,3 Hoc tamen non impedimur quo minus laude dignos existimemus illos e sacerdotibus iunioribus, qui utilium doctrinarum studia, in omni sapientiae genere persequuntur, ut inde ad veritatem tuendam atque osorum fidei calumnias refellendas instructiores fiant. Veruntamen celare haud possumus, quin etiam apertissime profitemur, primas Nos semper delaturos iis qui, quamvis sacras humanasque disciplinas minime praetereunt, proxime nihilosecius animorum utilitatibus se dedant, eorum procuratione munerum, quae sacerdotem deceant divinae gloriae studiosum. Tristitia Nobis magna est et continuus dolor cordi Nostro4, quum cadere etiam in aetatem nostram conspicimus Ieremiae lamentationem : Parvuli petierunt panem, et

1 I. Tim. V. 22. 2 I. Tim. V. 22. 3 I. Tim. VI. 20. s. 4 Rom. IX, 2.

azok, kiket papokká szenteltek. Amiért i& semmi magánérdekre figyelemmel ne legyetek, csak egyedül Istent, az egyházat s a lelkek örök üdvét tekintsétek, nehogy tudniillik, mitől az apostol óvva int »idegen bűnökben legyetek részesek.«1 Továbbá az uj lolszenteltekre és a papnevelőből távozókra tovább is legyen gondotok. Lelkűnkből buzditunk titeket, hogy őket gyakran öleljétek kebletekre, melyben égi tűznek kell lángolnia, gyújtsátok lángra szivüket éleszszétek lelkesedésüket, hogy egyedül Isten után és a lelkek üdvéért epedjenek. Mi pedig Tisztelendő Testvérek, szorgalmasan fogunk ügyelni arra, hogy az egyháziak ne essenek tőrébe az uj és hamis tudománynak, melyben nincs meg Krisztus szelleme és a mely föleziezomázott és ravasz érvekkel igyekszik a racionalismus és semiracionalismus tévelyeinek körébe vonni bele.

Már az apostol is arra intette Timotheust, hogy ezektől óvakodjék, mindőn igy ir : »A nálad letett kincset őrizd meg, távoztatván a hiába való szóujitásokat és a hamisan úgynevezett tudomány ellenvetéseit, melyet követvén, némelyek a hittől elszakadnak.«2

Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy megdicsérjük azon fiatal papokat, akik a hasznos tudományokat művelik a tudás minden ágában, hogy igy az igazság megvédésére és a hit gyűlölői rágalmainak visszaverésére képzettebbek legyenek, De mégsem titkolhatjuk, amit nyíltan is bevallunk, hogy azoknak fogjuk az elsőséget adni, akik — bár az egyházi és világi tudományokat se hanyagolják el — legelső sorban semmivel sem törődve, a lelkek üdvének szentelik magukat, azon kötelességek teljesítése által, amelyek az Isten dicsőségére törekedő papot megilletik. »Nagy a mi szomorúságunk és szivünkben folytonos a fájdalom«,3 midőn látjuk, hogv a mi korunkra is ráillik Jeremás panasza: »Kenyeret kérnek a kisdedek és nincs, ki szegne nekik.«4 Mert vannak ugyan a papok között, akik tehetségük mértéke szerint inkább csak hasznosnak képzelt, mint valóban hasznos dolgokra fordítják munkájukat, de nem sokan vannak, kik Krisztuspéldájára magukévá teszik a próféta mondását: »Az Úr lelke kent föl engem, és elküldött engem az örömhírt vinni a szegények-1 u. o. 2 I. Tim. VI. 20. 21. 3 Róm. IX. 2. 4 Thren.

IV. 4-