Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
— 6 in Christi ditionem redigamus: eo praestito i am ad ipsum Deum remigraverit. Ad Deum inquimus, non socordem illum atque humana negligentem, quem materialist arum deliramenta effinxerunt; sed Deum vivum ac verum, unum natura personis trinum, auctorem mundi, omnia sapientissime providentem, iustissimum denique legislatorem, qui sontes plectat, proemia proposita virtutibus habeat. Porro qua iter nobis ad Christum pateat, ante oculos est: per Ecclesiam videlicet. Quamobrem iure Chrysostomus: Spes tua Ecclesia, salus tua Ecclesia, refugium tuum Ecclesia1. In id namque illam condidit Christus, quaesitam sui sanguinis pretio; eique doctrinam suam ac suarum praecepta legum commendavit, amplissima simul impertiens divinae gratiae munera ad sanctitatem ac salutem hominum. Videtis igitur, Venerabiles Fratres, quale demum Nobis vobisque pariter officium sit demandatum : ut consociationem hominum, a Christi sapientia aberrantem, ad Ecclesiae disciplinam revocemus ; Ecclesia vero Christo subdet, Christus autem Deo. Quod is, Deo ipso favente, perficiemus, iniquitatem cessisse aequitati gratulabimur, audiemusque feliciter vocem magnam de coelo dicentem : Xunc facta est salus et virtus et regnum Dei nostri et potestas Christi eius1. — Hic tamen ut optatis respondeat exitus, omni ope et opera eniti opus est ut scelus illud immane ac detestabile, aetatis huius proprium, penitus eradamus, quo se nempe homo pro Deo substituit : tum vero leges Evangelii sanctissimae ac concilia in veterem dignitatem vindicanda ; adserendae altius veritates ab Ecclesia traditae quaeque eiusdem sunt documemta de sanctitate coniugii, de educatione doctrinaque querili, de bonorum possessione atque usu. de officiis in eos qui publicam rem administrant ; aequilibritas demum inter varios civitatis ordines christiano instituto ac more resituenda. — Nos. profecto haec Nobis, Dei nutui obsequentes, in pontificatu ahhoz az esztelenhez és az emberi dolgokat megvefőhöz, akit az anyagelvüek őrjöngései alkottak, hanem az élő és igaz, háromszemélyben egy Istenhez, a világ teremtőjéhez, mindeneknek bölcs gondviselőjéhez, a legigazságosabb törvényhozóhoz, aki a gonoszokat bünteti s az erényeknek jutalmakat helyez kilátásba. Hogy azután Krisztushoz merre nyílik számunkra az ut, szemmel látható : az egyházon át. Ezért joggal mondja Aranyszáju szent János: »A te reményed az Egyház, a te üdvösséged az Egyház, a te menedéked az Egyház« l. Mert azért alapította azt Krisztus megváltva véi'ének árán, ezért hagyta neki tanítását és törvényeinek parancsait, bőségesen osztva ki egyszersmind az isteni kegyelem ajándékait az emberek megszentelésére és üdvösségére. Látjátok tehát, Tisztelendő • testvérek, mekkora kötelesség nehezedik reánk s reátok is: hogy a Krisztus bölcseségétől eltévelyedett emberi társadalmat az egyházi fegyelemre visszahívjuk, az Egyház Krisztusnak vesse alá őket, Krisztus pedig Istennek. Ha ezt Isten segítségével teljesítjük, akkor örvendhetünk, hogy a gonoszság engedett az igazságnak és boldogan halljuk majd »a nagy szózatot az égből, most jött az üdvösség és erő, ami Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma.2« Hogy azonban ez a vég az óhajoknak megfeleljen, szükséges minden erőnkkel és eszközzel arra törekednünk, hogy gyökerestől kiirtsuk korunk tulajdonát, a szörnyű utálatos bűnt, amelylyel az ember magát Istenné tette. Most tehát, az evangéliumnak sz. törvényei és* tanácsai régi méltóságukba helyezendők vissza, hangosabban hirdetendők az egyház által tanított igazságok, hogy melyek bizonyítékai a házasság szentségére, a gyermekek nevelésére és tanítására, a javak birtoklására és használatára és azoknak kötelességére vonatkozólag, akik a közügyeket intézik. Az államok különféle osztályai között keresztény intézményekkel és eszközökkel kell az egyensúlyt helyreállítani. Valóban ezeket szándékozunk az Isten akaratát készségesen követve pápaságunk alatt megvalósítani és férfias erővel meg is valósítjuk. A ti kötelességtek lesz, Tisztelendő Testvérek, életszentséggel, bölcseséggel, cselekedetekkel, min-Hom. de capto Eutropio, n. 6. 2 Apoc. XII. io. 1 Hóm de cap. Eutrop. n. 6 2 Apoc. XII. io.
