Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
1 — 3 — negotium, quod nihil simul haberet morae, et difficultatis plurimum, suscipere verebamur. Attamen, quoniam numini divino placuit humilitatem Nostram ad hanc amplitudinem potestatis provehere ; erigimus animum in eo qui Nos confortat, Deique virtute freti manum operi admoventes, in gerendo pontificatu hoc unum declaramus propositum esse Nobis instaurare omnia in Christo1, ut videlicet sit omnia et in omnibus Christus2. — Erunt profecto qui. divina humanis metientes, quae Nostra sit animi mens rimari nitantur atque ad terrenos usus partiumque studia detorquere. His ut inanem spem praecidamus, omni asseveratione affirmamus nihil velle Nos esse, nihil, opitulante Deo, apud consociationem hominum futuros, nisi Dei, cuius utimur auctoritate, administros. Rationes Dei rationes Nostrae sunt; pro quibus vires omnes vitamque ipsam devovere decretum est. Unde si qui symbolum a Nobis expetant, quod voluntatem animi patefaciat ; hoc unum dabimus semper : Instaurare omnia in Christo! Quo quidem in praeclaro opere suscipiendo urgendoque illud Nobis, Venei'abiles Fratres, alacritatem affert summam quod certum habemus fore vos omnes strenuos ad perficiendam rem adiutores. Id enim si dubitemus, ignaros vos, non sane iure, aut negligentes putaverimus nefarii illius belli, quod nunc, ferme ubique, commotum est atque alitur adversus Deum. Vere namque in Auctorem suum fremuerunt r/entes et populi meditati sunt inania3 ; ut communis fere ea vox sit adversantium Deo : Recede a nobisi. Hinc extincta omnino in plerisqu-e aeterni Dei reverentia, nullaque habita in consuetudine vitae, publice ac privatim, supremi eius numinis ratio : quin totis nervis contenditur omnique artificio, ut vel ipsa recordatio Dei atque notio intereat penitus. Haec profecto qui reputet, is plane me-, tuat necesse est ne malorum, quae supremo lalni ezt a faladatot, melynek megoldása rengeteg nehézséggel jár s halogatást .még sem tűr meg. Mindazonáltal, mivel úgy tetszett az Istennek, hogy a Mi csekélységünket emelje föl a hatalom ezen teljességére, Ahhoz emeljük lelkünket, aki Bennünket megerősít és Isten erejében bízva fogunk a munkához, kijelentvén, hogy pápaságunk ideje alatt egyedüli szándékunk : »Megújítani mindeneket Krisztusban1«, hogy tudniillik »minden és mindenben Krisztus legyen2«. Lesznek bizonyosan, akik az isteni dolgokat emberi mértékkel mérlegelve, igyekeznek a Mi lelkünk szándékát kipuhatolni és azt a földies hasznot és pártoskodásokat előmozdító eszközzé alacsonyitani le. Ezeknek, hogy a hiábavaló reménységüknek szárnyát szegjük, teljes határozottsággal kijelentjük, hogy Mi, Isten segítségével semmi, de semmi más nem akarunk lenni az emberi társadalomban, mint szolgái Istennek, kinek hatalmát gyakoroljuk. Istennek ügyei a mi ügyeink, amelyekért minden erőnket, sőt életünket is feláldozni készek vagyunk. Azért, ha vannak, a kik jelszót várnak Tőlünk, mely lelkünk törekvését kinyilatkoztassa : mindig csupán azt az egyet hangoztatjuk : Megújítani mindent Krisztusban. E dicső munkának elvállalásában és végrehajtásában leginkább az fokozza buzgóságunkat, hogy biztosak vagyunk abban, Tisztelendő Testvérek, hogy ti mindnyájan buzgó támogatóink lesztek. Mert, ha ebben kételkednénk, akkor nem ugyan jogosan, de azt vélnők, hogy ti nem ismeritek azt az istentelen harczot, vagy nem törődtök azzal, mely most majdnem mindenhol foly s még élesztik is annak tüzét Isten ellen. Mert Alkotójuk ellen »agyarkodnak a pogányok és gondolnak a népek hiúságokat3« annyira, hogy az Istennel ellenkezőknek majdnem közös szavuk : »Távozzál -tőlünk4«. Ezért irtatott ki majdnem a legtöbb emberből az örök Isten iránt való tisztelet és semmiféle tekintélye nincs azon felsőbb hatalomnak a nyilvános és magánélet viszonyaiban, sőt összes idegeik megfeszítésével és mindenféle mesterkedéssel arra törekednek, hogy még az Istenre való emlékezés és az 0 megismerése is teljesen kiveszszen. 1 Ephes. I, io. 2 Coloss. III, n. 8 Ps. II. i. 4 lob. 1 Ephes I. io. 2 Coloss. III. n. 3 Ps. II. i. 4 II. XXI. 14. Thess. II. 3.