Püspöki körlevelek 1903 (Szombathely, 1904)
— 4 — tempore sunt expectanda, sit perversitas haec animorum libamentum quoddam ac veluti exordium ; neve filius perditionis, de quo Apostolus loquitur1, iam in hisce terris versetur, scilicet audacia, eo furore religionis pietas ubique impetitur, revelatae fidei documenta oppugnantur, quaeque homini cum deo officia intercedunt tollere delere prorsus praefracte contenditur ! E contra, quae secundum Apostolum eundem, propria est Antichristi nota, homo ipse temeritate summa, in Dei locum invasit, extollens se supra omne quod dicitur Leus; usque adeo ut, quamvis Dei notitiam extinguere penitus * in se nequeat, Eius tamen maiestate reiecta, aspectabilem hunc mundum sibi ipse veluti templum dedicaverit a caeteris adorandus. In templo Dei sedeat, ostendens se tamquam sit Deus1 2. Enimvero hoc adversus Deum mortalium certamen qua sorte pugnetur nullus est sanae mentis qui ambigat. Datur quidem homini, libertate sua abutenti, rerum omnium Conditoris ius atque numen violare ; ■verumtamen victoria a Deo semper stat : quin etiam tum propior clades imminet, quum homo, in spe triumphi, insurgit audentior. Haec ipse Deus nos admonet in Scripturis sanctis. Dissimulat scilicet peccata hominum3, suae veluti potentiae ac maiestatis immemor : mox vero, post adumbratos recessus, excitatus tamquam potens crapulatus a vino4, confringet capita inimicorum suorum'-, ut norint omnes quoniam rex omnis terrae Deus6, et sciant gentes quoniam homines sunt1. Haec quidem, Venerabiles Fratres, fide certe tenemus et expectamus. Attamen non ea impediunt quominus, pro nostra quisque parte, Dei opus maturandum nos etiam curemus : idque, non solum efflagitando assidue : Exsurge, Domine, non confortetur homo8; verum, quod plus interest, re et verbo, luce palam, supremum in homines ac natu-1 II Thess. II. 3' 2 II Thess. II, 2. 3 Sap. XI, 24. 4 Ps. LXXVII. 65. 8 Ps. LXVII, 22. ö lb. XLVI, 8. 7 lb. IX. 20. 3 Ss. IX, 19. Valóban, aki mindezeket elgondolja, az szinte attól fog félni, hogy a lelkeknek ez a romlottsága a végső idők romlottságának előszele és mintegy kezdete, vagy hogy a. kárhozat fia, kiről az apostol beszél, nem a földön jár-e már. Oly nagy vakmerőséggel és oly dühvei rontanak mindenütt a vallásos kegyeletre, ostromolják a hitnek kinyilatkoztatott bizonyságait s minden törekvés makacsul odairányul, hogy megszüntessék, eltöröljék az embernek Isten iránt való minden kötelességét. Másrészt — ami ugyanazon apostol szerint az Antikrisztus ismertető jele — az ember maga a legnagyobb vakmerőséggel Isten helyére tört, fölemelve magát minden fölé, a minek Isten a neve ; annyira, hogy bár az Isten tudatát belsejéből véglegesen kiirtani nem tudja, mégis felsőségét megtagadva, a látható világot választotta önmagának mintegy templomul, hogy ebben a többiek imádják. »Az Isten templomában fog ülni mutatván magát, mintha Isten volna.1« Azonban a halandók ezen, Isten ellen folytatott küzdelmének kimenetele felől józan észszel senki sem kételkedhetik. Megsértheti ugyan a szabadságával visszaélő ember a mindenek Terem tőjének jogát és isteni akaratát, de mindig Istené a győzelem és annál közelebb fenyeget a vereség, minél vakmerőbben tör ki az ember a győzelem reményében. Maga Isten figyelmeztet erre bennünket a Szent Iratokban : »Elnézi az emberek bűneit,2« mintegy megfeledkezve hatalmáról és méltóságáról, de utóbb látszólagos visszavonulása után- »mintegy álomból fölserkent az Ur, mint a bortól megrészegült hatalmas3«, »összezúzza ellenségei fejét«4, hogy mindenki megismerje, hogy »az egész föld királya az Isten«5 és »tudják meg a népek, hogy emberek«e. Mindezeket, Tisztelendő Testvérek, biztos hittel valljuk és várjuk. Ez azonban ne akadályozzon minket abban, hogy az Isten müvét a magunk részéről is előmozditani igyekezzünk, nemcsak állhatatosan könyörögve : »Kelj föl Uram, ne erősödjék meg az ember1;« hanem ami még szükségesebb, tettel és szóval, leplezetlenül s nyíltan hirdetve és bizonyítva Istennek uralmát az emberek és teremtés fölött, hogy az O ural-1 II. Thess II. 2. 2 Sap. XI. 24. 3 Ps. LXXVII, 65. 4 Ps. LXVII, 22. 5 Ps. XLVI, 8. 6 Ps. IX, 20. 7 Ps. IX. 19.
