Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)

ß Ceterum, multa ferre et perpeti, humana conditio est. Vitam sibi dolore vacuam atque omni expletam beatitate extruere non plus homo potest, quam divini conditoris sui delere consilia, qui culpae veteris con­sectaria voluit manere perpetua. Consentaneum est ergo, non expectare in terris finem doloris, sed fir­mare animum ad ferendum dolorem, quo scilicet ad spem certam maximorum bonorum erudimur. Neque enim opibus aut vitae delicatiori, neque honoribus aut potentiae, sed patientiae et lacrimis, studio iu­­stitiae et mundo cordi sempiternam in caelo beati­­tudinem Christus assignavit. — t i Hinc facile apparet quid sperari denique ex eorum errore superbiaque debeat, qui, spreto Redem­ptoris principatu, in summo rerum omnium fastigio hominem locant, atque imperare humanam naturam omni ratione atque in omnes partes statuunt opor­tere : quamquam id regnum non modo assequi, sed nec definire, quale sit, queunt. Iesu Christi regnum a divina caritate vim et formam sumit: diligere sancte atque ordine, eius est fundamentum et summa. Ex quo illa necessario fluunt, officia inviolate servare : nihil alteri de hire detrahere: humana caelestibus inferiora ducere: amorem Dei rebus omnibus ante­ponere. Sed isthaee dominatio hominis, aut aperte Christum reficientis aut non curantis agnoscere, tota nititur in amore sui, caritatis expers, devotionum nescia. Imperet quidem homo, per Iesum Christum licet: sed eo, quo solo potest, pacto, ut primum omnium serviat Deo, eiusque ab lege normam reli­giose petat disciplinamque vivendi. Legem vero Christi dicimus non solum prae­cepta morum naturalia, aut ea quae accepere antiqui divinitus, quae, utique Iesus Christus omnia perfecit et ad summum adduxit declarando, interpretando, sanciendo: verum etiam doctrinam eius reliquam, et omnes nominatim ab eo res institutas. Quarum profecto rerum caput est Ecclesia: iramo ullaene res numerantur Christo auctore institutae, quas non illa cumulate complectatur et contineat? Porro Ecclesiae ministerio, praeclarissime ab se fundatae, perrenare munus assignatum sibi a Patre voluit: cumque ex una parte praesidia salutis humanae in eam omnia contulisset, ex altera gravissime sanxit, ei ut homines perinde subessent ac sibimetipsi, eamdemque studiose et in omni vita sequerentur duceni: qui vos audit, me audit: et qui vos spernit, me spernitL Quocirca omnino petenda ab Ecclesia 1 1 Luc. X, 16. gyünk tagjai s ki a mi fejünk? Állhatatos nyuga­lommal viselte keresztjét, a kinek akarata, hogy ma­gunkat megtagadjuk. S az életnek ilyetén felfogásán áll az emberi természetnek egész méltósága. Mert a mit már a régi bölcsek tanítanak : parancsolni ön­magának, s a lélek alsóbb rendű képességeit alávetni nemesebb tehetségeinek, nem az összetört akaratnak tehetetlensége az, hanem a legszebb erény: a mely a csodálatosan illik az értelemhez, s mindenek előtt emberhez méltó. Bizonyos: szenvedni, sokat elviselni, ez az ember sorsa. Száműznie életéből a fájdalmat és bírnia benne minden boldogságot, csak úgy nem fog sikerülni az embernek sohasem, mint ahogy sohasem fogja megsemmisíteni terveit isteni alkotó­jának, a ki úgy akarta, hogy az ember mindig érezze az ősi bűn következményét. Jobb tehát, nem várni a földön a fájdalomnak végeszakadását, hanem megaczélozni a lelket, hogy elbírja a fájdalmat, a mely azután a legnagyobb javak biztos reménységére neveli az embert. Mert nem a kincseknek, nem is az élvezetek közt leélt életnek, sem a hatalomnak, dicsőségnek, hanem a tűrő szenvedésnek és körívek­nek, az igazságra való törekvésnek és tiszta szívnek Ígérte Krisztus az örök boldogságot az égben. Ebből aztán az is világos, hogy mit várhatni attól a tévelytől, a melynek hirdetői gőgös önteltség­gel, elvetve a Megváltó uralmát, az embert helyezik mindenek fölé s azt tanítják, hogy az emberi termé­szet uralmának kell mindenütt és mindenben érvényt szerezni; bár ezt az uralmat nem csak hogy meg­valósítani nem bírják, de meghatározni sem tudják. Jézus Krisztus országa az isteni szeretőiből meriti erejét és szervezetét: szeretni szentül s rendezett sze­retettel ez az alapja és lényege. A miből azután szükségképen következnek : híven teljesíteni a köteles­séget, tiszteletben tartani a más jogát, alárendelni az emberit az éginek, Isten szeretetét minden más­nak eléje helyezni. Ellenkezőleg az embernek az a Krisztust vagy nyíltan megvető, vagy Krisztussal nem törődő uralma teljesen az önzésen épül fel; szeretető nincsen, előtte semmi sem szent. Hiszen uralkodhat!k az ember Jézus Krisztus miatt, de csakis úgy. a mint uralkodni meg van adva. hogy t. i. először szolgáljon Istennek s köteles tisztelettel az ő törvényéből me­rítsen törvényt, szabályt életének. Értjük pedig itt a Krisztus törvényén nem csupán a természeti erkölcs szabta parancsolatokat, sem csupán azokat, a melyeket az ószövetségi em­bernek adott az Isten, a melyeket Krisztus kétség­kívül mind tökéletesített s eszményibb fokra emelt ; hanem értjük itt egész tanítását, a maga csonkitatlan teljességében, nevezetesen mindamaz intézményekkel együtt, a melyek tőle származnak. S a legfőbb ezek között kétségtelenül az Egyház. Sőt hogy tovább menjünk, van-e Krisztus alkotásai közt csak egy is. a mely az Egyházban meg nem volna a maga leg­tökéletesebb alakjában? Hiszen úgy rendelte ő. hogy az Atyától reá bízott hivatásnak az általa örök időkre alapított Egyház legyen hordozója; s inig egyrészt az ember üdvének minden eszközét benne tette le : addig másrészt szentül megparancsolta, hogy az em­berek csak úgy engedelmeskedjenek az Egyháznak, akár neki magának s egész életökre vezérükül föl­tétlenül elfogadják. A lei titeket hallgat, engem hall-

Next

/
Oldalképek
Tartalom