Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)
4 véreihez minél méltóbb szentséges élet által fejezzék ki legforróbb hálájukat Istennek mérhetlen szeretete és irgalmáért, a melyben Jézus Krisztus által részesültek. S hogy e hódolat és hála széles e világon éljen minden katholikus szivben s szálljon ég felé a hódolat és hála imája e föld minden részén, a merre csak állnak Krisztus oltárai: a Szentséges Atya folyó évi május hó tizenegyedikén az Ur mennybemenetelének napján, Krisztus Jézus összes hiveihez, Hozzátok is, intézett levelében, a jövő évet, mint a tizenkilenczedik század utolsó évét, szent évnek jelentette ki, s “hagy jubileumot hirdetvén az egész föld kerekségének, kitárja Krisztus egyházának kincstárát, teljes búcsú engedélyezésével, hogy uj életre keltse a lelkeket, Jézushoz vonzza a sziveket, a melyek attól hűtlenül, hálátlanul eltávoztak, még buzgóbb követésre serkentse a Jézushoz hűséges sziveket s megújítsa a gonoszban fetrengö századot,1 a mely oly hűtlenül, hálátlanul elpártolt Jézus Krisztustól, az emberi nem Megváltójától. S a Szentséges Atya kinyújtja áldó jobbját a katholikus szivek nagy mozgalmára, a mely széles e világon készül ünnepélyesen ég és föld előtt imádó hódolatát s háláját letenni a mi édes Üdvözítőnknek Krisztus Jézusnak lábaihoz. S midőn Krisztus Jézus földi Helytartója e század alkonyán annyi szeretettel, oly ünnepélyesen hivja fel Krisztus Jézusnak nyáját a hódolatra s hálára az ö Megváltója iránt, Mi, a Ti főpásztoraitok, a kiket a Szentlélek Ur Isten rendelt, hogy hűséges egyességben szent Péter utódjával, hűséges engedelmességgel az ö legfőbb hatalma s vezérlete iránt, kormányozzuk egyházmegyéinket,2 vezéreljünk Titeket az örök üdvösségre, lelkűnkbe véstük a pász-1 I. Ján. V. 19. 2 Apóst. Csel. XX. 28. torok pásztorának buzdító szavát s a mi szánk megnyílt Hozzátok, Krisztusban Szeretett Híveink és a mi szivünk kitágult,3 hogy buzdítsunk, lelkesítsünk Titeket Istennek szent kegyelmével a legmélyebb hódolatra, a legforróbb hálára a mi Urunk és üdvözítőnk Jézus Krisztus iránt. Mit tett értünk az Ur Jézus Krisztus? Ti ismeritek katholikus szent hiteteket. Krisztus Jézus, az élő Istennek fia, véghetetlen irgalmában miérettünk leszállt az égből, megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig és pedig a kereszt haláláig,4 hogy kinteljes szenvedése és kereszthalála által megváltson bennünket bűnösöket; leszállt az égből, hogy szent tanítása, szent kegyelme által az embert, a szolgát, a bűnös szolgát visszahelyezze ama dicső, minden földi méltóságot túlhaladó méltóságba, a melybe öt Isten teremtésekor emelte, s a melytől megfosztotta öt a bűn; leszállt az égből Isten egyszülött Fia, hogy Isten fogadott gyermekeinek méltóságába helyezze vissza az embert, s mérhetlen boldogságának részesévé tegye. Tudjátok — miként az Apostol korinthusi hiveihez írja —- a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmességét, hogy ö gazdag lévén, ti érettetek szegénynyé lett, hogy az ő szegénysége által Ti gazdagok legyetek.5 És tudjátok, hogy mielőtt eltávozott e földről az Ur Jézus, megalapitá anyaszentegyházát, létévé abba minden szent tanát, minden szent kegyelmet, minden hatalmat, mindazt a mire az embernek szüksége van, hogy legelső, legfőbb, legszentebb érdekét biztosítsa, örök üdvösségét; ezt a legfőbb érdekét, a mely ha biztosítva nincs, nyomorult az ember a világ minden kincsei, minden gyönyörűsége között, miként mondja az Ur, az örök igazság, Jézus Krisztus: 3 II. Kor. VI. n. 4 Filip. II. 8. 6 II. Kor. VIII. 9.
