Püspöki körlevelek 1899 (Szombathely, 1900)

Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot ad az ember lelkeért?1

S tudjátok, hogy az Ur Jézus megígérte, hogy anyaszentegyházával lesz a világ végezetéig, megígérte s elküldötte anyaszentegyházának a Szent Lélek Ur Istent, az igazság lelkét, hogy szent kegyelmével világosítsa meg a tanító egyházat, Pétert, az egyház látható fejét s annak utódait, a római pápát, s a Péterrel egyesült Apostolokat s azok utódait a püspököket, és erősítse meg akaratukat, hogy tisztán, teljesen, minden tévedéstől menten, őrizzék s hirdessék szent tanát az emberi nemnek a világ végezetéig. Elküldötte a szent Lelket, hogy szent kegyelmével hassa át az Ur Jézus anyaszentegyházának minden üdveszközét. S oda állitá az Ur Jézus anyaszentegyházát, mint a nemzetek között felemelt zászlaját,2 hogy hívja a föld minden népét magához; szent tanával, szent kegyelmével tegye őket Jézus Szentséges szivére, a mely érettünk átdöfetett, s vezérelje anyai kezével át a boldog örökkévalóságba, a melyet az Ur Jézus drágalátos vére árán szerzett a bűnös emberi nemnek.

S Ti tudjátok, hogy immár tizenkilencz századon át járja be Krisztus szentegyháza áldó kezével a földet.

De tudjátok azt is, hogy kezdettől fogva hány hálátlan szív emelte fel szentségtörö kezét Krisztusnak e jegyese ellen, az emberi nem e legjobb, legdicsöbb édes anyja ellen, mennyi támadásnak, mennyi üldözésnek volt az kitéve kezdettől fogva napjainkig. Tudatlanság és gonoszság megtámadta szent tanait, megtámadta szent hatalmát, megtámadta szent intézményeit, de Az, a ki mondotta: Én veletek vagyok mindennap a

1 Máté XVI. 2tí.

2 Izsai. XI. 12. Concil. Vat. Constit. Dogm. de fide C. 3.

világ végezetéig,3 kiterjesztve tartá s tartja szentegyháza fölött óvó, védő, mindenható jobbját, fentartá és fentartja szentegyházát, újra meg újra bizonyítván isteni Ígéretének teljesítését, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta.4

5 az egyház minden támadása, minden üldözése között rendithetlen bizalommal tekintett isteni alapítójára, erősité szivét irgalmának, hatalmának e bátorító szavával: E világon szorongatástok leszen, de bízzatok, én meggyőztem a világot,5 s mindenkor gyözedelemmel, ujult erővel, ragyogóbb fényben vonult ki minden tusából, a melyet tizenkilencz század óta vív az emberi ész és szív tévedéseivel s bűntényeivel. Tizenkilencz század óta halad szentegyházunk Krisztus szent tanával s kegyelmével anyai kezében, megszentelve a lelkeket, megújítva a világot, az örökkévalóság felé anyai ölében Isten fogadott fiainak millióival, a kiket Krisztushoz vezérlett. S igy fog haladni dicső győzelmeivel, szent áldásaival az emberi nem boldogitására Krisztus ígérete szerint, mig eljön Ö, az irgalmas Megváltó, mint igazságos Biró, Ítélni az eleveneket és holtakat. S midőn szent és magasztos édes anyai feladatában, első sorban, mesterének parancsához híven, azt hirdeti a világnak: Keressétek először az Isten országát s az ö igazságát,6 s éppen azért mindenek előtt és felett az egy szükségesre, Isten dicsőségére s a lelkek örök üdvére törekedett s törekszik mindenha, mint minden ember legfőbb czéljára, anyai kezének áldásai kiáradtak a földi élet viszonyaira is, s minden földi viszonyt természetfeletti menynyei áldásával töltött el. S midőn a menynyeiekért fáradozott, Krisztus irgalmas igé-3 Máté XXVIII. 20.

4 Máté XVI. 18.

6 Ján. XVI. 33.

6 Máté VI. 33.