Püspöki körlevelek 1894 (Szombathely, 1895)
az, mert bízik abban, hogy kisem akadályozza támadását. S azok néma bünrészessége, kiknek a kath. Szentegyházat, a kath. szent hitet, a kath. lelkiismeret szabadságát odaadó kegyelettel kellene védeniük, az Egyház ellenségeinek legerősebb szövetségese. Igaz ugyan, az Egyház, isteni Alapítójának Ígéreténél fogva, el nem vész, el nem veszhet, a pokol kapui rajta erőt nem vehetnek;1) ámde ezen isteni Ígéret mellett még fennmarad a kath. hívők szent kötelme, hogy külön és együttesen bátran védelmére keljenek szentséges anyjuknak, az Egyháznak, tanainak és adományainak; mert ha a védelmet elmulasztják, egyesek ép úgy mint egész nemzetek, elveszthetik a hitnek és Egyháznak áldásait. Ez már itt a földön a félénkségnek és közönyösségnek büntetése. Épp azért emelt fővel valljátok, hogy Ti nem szégyenlitek az Evangéliumot, minthogy Istennek ereje az minden hívőnek üdvözítésére2), és védelmezzétek Ti is Szentegyházatok szabadságát; legyetek hü ragaszkodással szent hitetek iránt s ne engedjétek, hogy Szent István drága öröksége, Egyházunk áldásai, e drága honból elvonuljanak. Legyen nyilvánvaló e hitetek az egész világ előtt; nyilatkozzék az a katholikus emberhez méltó módon, nemes bátorsággal és szilárdsággal, mindig azonban mérséklettel, és a polgári hatalom iránt tartozó tisztelettel. Főleg ne engedjétek, hogy a keresztény katholikus házasság puszta polgári szerződéssé szállittassék alá és hogy Szent István birodalmában a katholikusok között az Isten és az Anyaszentegyház színe előtt megkötött házasság érvénytelennek nyilvánittassék. Tömörüljetek lelkipásztoraitok s egyéb tiszteletreméltó kath. férfiak vezetése alatt s emeljétek fel tiltakozó szavatokat sérelmeink ellen. Jusson szivetek szava azon férfiak elé, akik a ti bizalmatokból és szavazataitok által, hivatva és kötelezve vannak az ország legfőbb jogait és érdekeit megvédeni. Jusson eléjük hitvalló szavatok, hogy e hazában, melyet Szent István alkotott, Szent István hite szerint élhessetek. Védelmi harcz ez; nem támadás. Támadásról senki minket nem vádolhat. Amit szent Ambrus, azt hangoztatjuk mi is jogosult öntudatunkban : „Mi védők vagyunk, nem támadók.“ Hűnek lenni a kath. lelkiismerethez ; Istentől elénk szabott feladatunk legszentebb kötelmeit teljesítni; hitünket meg nem tagadni; a kath. Anyaszentegyháznak s a kath. lelkiismeretnek a történelem, az alkotmány által biztosított szabadságát megvédeni ; az állami hatalom illetéktelen beavatkozását Szentegyházunk jogkörétől távoltartani: ez nem támadás, ez jogosult védelem. E védelmi küzdelmünkben nem vádolhat minket senki arról, hogy a békét megzavarjuk. Mi a béke fejedelmének vagyunk gyermekei; a béke érdekében a béke megzavarása ellen szólalunk fel ; mi csak hitsorsosaink lelkében élő, azoknak egész valójával összeforrt keresztény hagyományainkat és a családi szentély Isten őrizte tisztaságát és keresztény jellegét védelmezzük. Ez által sem az állam hatalmát, sem mások jogait nem sértjük. Nem vádolhat bennünket védelmi küzdelmünkben senki a honszeretet hiányáról. A legnemesebb öntudattal kiáltunk fel a vádlóval szemben : „Atyáink hitét valljuk, e czimen vádolj !“3) Atyáink hitét valljuk, a kath. Anyaszentegyház hitét, amely halhatatlan ír érdemeket szerzett az államok jólétének megalkotása s előmozdítása körül. 0 teremté meg a civilisatiót Krisztus Jézus szent tanát s malasztját öntve a népek leikébe. Ö vette, közel ezer év előtt, anyai karjaiba magyar népünket a keresztség szentségében s nevelte anyai hűséggel. Ö szerzett állami tekintélyt, jogot és rendet; ő tanitá királyainkat és népünket egyaránt kötelmeikre s azok hűséges teljesítésére ; ő szerzett — 3 — ») Máté, 16, 18. — 2) Rom. 1, 6. — 8) S. Basil.
