Püspöki körlevelek 1894 (Szombathely, 1895)

— 4

iskolát, tudományt, művészetet; felemelte a szegényeket, támogatta az elhagyatottakat, szentélylyé tette a családot ; visszaállitá a nőnek méltóságát; ö nyujtá mindazt, ami az államok jólétéhez, boldogságához szükséges, elannyira, hogy szent Ágostonnal szólva, úgy látszik, többet a népek jólétéért akkor sem tehetett volna, ha egyedül a földi élet érdekeinek előmozdítására s biztosítására lett volna rendelve.

Midőn tehát a népek e nagy jótevőjének, a katholikus Anyaszentegyháznak jogait a tervezett újítások ellen védjük, az állami élet legszentebb érdekében küzdünk; s nemes önérzettel utalunk dicső őseinkre, akik szent hitükkel és annak szent malasztjával szivükben védték a hazát és tartották fenn számunkra.

Nem vádolhat bennünket védelmi küzdelmünkben senki támadásról az állami hatalom ellen. Mi szent hitünk tanítása szerint tiszteljük az Istentől rendelt állami hatalmat s neki engedelmeskedünk. De az állami hatalomnak, melynek Isten a szerzője, meg van az Istentől szabott korláta is; és ez az Isten törvénye.

S éppen ezért mi nemcsak katholikus lelkiismeretünk nevében, alkotmányilag is biztosított jogunknál fogva, de az állami hatalom iránt híven őrzett tiszteletünktől is vezéreltetve, magának az államnak érdekében emeljük fel szavunkat oly intézkedések ellen, a melyeknek megtételére az államnak joga nincsen, mert ellenkeznek az államnak Istentől nyert küldetésével, ellenkeznek Szentegyházunk Istentől eredő hitével és jogaival, kath. lelkiismeretünk szabadságával.

Nem vádolhat bennünket e védelmi küzdelmünkben senki arról, hogy a haladásnak ellenségei vagyunk. A sérelmek, melyek ellen küzdünk, nem erkölcsi haladást, hanem hanyatlást jelentenek. Nincs haladás Krisztus ellen, nem lehet államokat a keresztény eszmék romjaira építeni; nem szolgál senki a haladásnak, a civilisatiónak harczczal az egyház ellen. Szent István királyunk államfői bölcseséggel próbált, becses követ tett birodalma alapjául,1) Krisztus szent tanát és kegyelmét; aki e birodalomnak ez alapját aláássa, az veszélyezteti magát e dicső, ezredéves épületet.

Krisztusban szeretett Testvérek és Híveink!

E szomorú időkben, e nagy veszélyek között, a melyek katholikus szivünkre nehezednek, nem lehetett nem szólnunk.2) A mi szánk megnyílt Hozzátok, a mi szivünk kitágult.3) Buzdítottunk, lelkesítettünk Benneteket vallásunk szent ügyének védelmére.

Kedves drága atyánkfiái a mi örömünk és koronánk, így álljatok az Urban!4) Vegyen szivetek bátorságot az Úr utaiért,5) és szentséges atyánk legújabb intelme szerint8) a mi példánk által is megerősítve, karoljátok fel mindnyájan szent vallásunk ügyét lelkesen és védelmezzétek állhatatosan.

Hálát adván Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért,7) hogy felvett benneteket az ő Anyaszentegyházába, fokozzátok e szomorú napokban Isten szent malasztjával hűséges ragaszkodásokat e dicső édes Anyátokhoz. Ne ismerjetek el szent vallásunk ügyeiben más tanítót, mint az egy mesterünket, Krisztust, a ki Szentegyházunk által hirdeti szent tanát; emlékezzetek meg arról, hogy Krisztus Jézus szent tanát, melyet Szentegyházunk s abban a legfőbb tanító, Krisztus földi Helytartója hirdet, nem lehet, nem szabad a szív kamarájára, a magánélet rejtekére szorítani. — E szent tanra kell tekintenetek a közélet terén is, polgári jogotok gyakorlásában, polgári kötelmeitek teljesítésében, és szorgosan, férfias bátorsággal kerülni mindazt, ami e szent tannal ellenkezik.

„Nem szabad — mondja szentséges Atyánk8) — más elveket vallani a magán-!) Izsai 28, 16. — 2) Ap. csel. 4, 20. — 3) II. Kor. 6, 11. — *) Fii. 4, 1. — 8) II. Paral. 17, 6. — °) Ep ' encycl. Const. Hungar. — 7) II. Kor. 9, 15. — 8) Ep. encycl. Immort. Dei.