Püspöki körlevelek 1894 (Szombathely, 1895)
/ Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink! A szorgos és szeretetteljes gond, a melyet Krisztus Jézus, Szentegyházunk isteni Alapitója, kötelmünkké tett, hogy halhatatlan lelketek örök üdvét munkáljuk és szentséges jegyese, a kath. Anyaszentegyház jogainak védelmére keljünk, hozott minket, föpásztoraitokat, a nemzet drága ereklyéjénél, Szent István honalkotó királyunknak áldástosztó dicsőséges szent Jobbjánál össze, hogy e nehéz időben tanácskozzunk a sérelmek orvoslása fölött, a melyek Szent István királyunk legdrágább örökségén, kath. vallásunkon, már eddig is ejtettek ; katholikus vallásunkon, — mondjuk — a melylyel pedig, midőn vele népét a Szent király megajándékozta, az ország fennállásának, boldogságának és dicsőségének egyedül biztos alapját rakta le ; hogy tanácskozzunk a veszélyek elhárítása fölött, a melyek ama sérelmek folytán katholikus lelkiismereteteknek alkotmányilag is biztosított szabadságát s halhatatlan lelketek üdvét a jövőben még inkább fenyegetik. Ismeretes ugyanis, hogy a katholikus Egyház hosszabb idő óta nehéz védelmi küzdelmet viv oly sérelmes intézkedés ellen, a melyre okot nem szolgáltatott, s mely hitelveinkbe, Szentegyházunk Istentől nyert jogaiba s a lelkiismeret szabadságába ütközik. Ezen sérelmes intézkedés nem ismeri el a vegyes házasságban élő szülőknek azon jogát, hogy gyermekeiket a katholikus vallásban neveltethessék. S mert a mélyen megszomoritott kath. szivek e súlyos sérelem felett feljajdultak, s mert lelkipásztoraitok, megemlékezve az apostolok szent tanítása- és példájáról, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek,1) kath. papi kötelmükhez híven e sérelmes és jogtalan intézkedéstől, minden reájuk rótt büntetés daczára, az engedelmességet megtagadták ; most újabb intézkedéseket akarnak életbe léptetni, a melyek a mily sérelmesek Szentegyházunkra, annak szent tanaira és kegyszereire s e hon kath. polgárainak lelkiismereti szabadságára nézve, ép oly károsak a közjó tekintetében is. Tudjátok ugyanis, hogy újabban Egyházunk hitelveit mélyen sértő törvényjavaslatok lettek az országgyűlésnek benyújtva, a melyek egyike ellentétben áll a kereszténység alapelvével, melyen a magyar nemzeti társadalom felépült; másika Szent István országában tért enged és tárt kaput nyit minden hitbeli tévtannak ; a harmadik, a házassági jogról benyújtott törvényjavaslat pedig, mellőzve a keresztény házasságnak szentségjellegét s felbonthatlan voltát, mellőzve Szentegyházunknak Krisztus Jézustól nyert határozati, rendelkezési s bíráskodási jogát a házasság lényege s az avval összefüggő kérdésekben csak oly szerződést ismer el házasságnak, melyet férfi és nő az állam közege előtt köt életközösségre ; ellenben, ha Isten szent törvénye és az Anyaszentegyház rendelete szerint csak tulajdon lelkipásztortok előtt léptek házasságra, e házasságtokat érvényesnek el nem ismeri. Krisztusban szeretett Testvéreink és Híveink ! A mondottakban felsoroltuk azon súlyos és mélyen szomoritó sérelmeket, amelyek ellen Szentegyházunk magának az államnak, édes hazánknak érdekében is védekezik. *) Apóst. csel. 5, 29.
