Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)
4 ti bizonyára azt is belátjátok, hogy ha a házasság szentség, úgy annak megítélése) hogy ki és minő feltételek alatt részesülhet e szentségben, csakis az anyaszentegyháznak lehet kizárólagos föladata; és az anyaszentegyház csakugyan gyakorolta is kezdettől fogva a házasságra vonatkozó jogát, midőn a különböző tévtanok ellenében a házasságnak eredeti egységét és méltóságát megvédelmezte, szentségi jellegét és fölbonthatlanságát főntartotta és hajlandóbb volt bárminő keserűséget eltűrni, sőt üldöztetésnek magát kitenni, mintsem e hitigazságtól egy hajszálnyira is eltérni; azért ép oly hajthatatlan maradt VIII. Henrik angol királynak ama kérése iránt, hogy engedtessék meg neki törvényes neje életében új házasságra lépni, mint nem tágított egykor a keresztény századok kezdetén a gnosticusok, manichaeusok, montanisták és egyéb tévhitüek támadásai ellenében, kik a házasságról hibás nézeteket terjesztettek. Az anyaszentegyház, amely sz. Pál szerint: „az igazságnak oszlopa és erőssége,“ (I. Tim. B, 15.) hitte és vallotta; hiszi és vallja most is, de hinni és vallani fogja a világ végéig — mert hisz az igazság örökké igazság marad, — hogy a házasság szentség és Jölbonthatlan ! De lássuk most már az úgynevezett polgári-házasságot. Rémséges és vérlázító eseményeket kellene elmondanom, ha csak röviden is jelezni akarnám azon szomorú állapotokat és körülményeket, amelyek közt az úgynevezett polgári-házasság a múlt század vége felé létrejött; termőföldje Francziaország volt, szülője pedig a mindent felforgató véres forradalom, mely a templomokat megszentségtelenítette, a hithű püspököket és papokat, számra mintegy ötezeret, kik az egyházat lenyűgöző uj polgári alkotmányra esküdni vonakodtak, elűzte vagy legyilkolta, a zárdákat és kolostorokat kirabolta, az egyházi birtokokat lefoglalta, a királyi trónt ledöntötte s 16-ik Lajos királyt a nyaktiló által kivégezte. Igen, a rettenetes franczia forradalom, mely vallástalanságában nem csak a vasárnapokat és ünnepeket törülte e1, és betiltott minden nyilvános isteni szolgálatot; hanem annyira ment, hogy nyíltan megtagadván az Isten létét, az emberi észnek istenitését rendelte el; ezen borzasztó forradalom volt szülőanyja az úgynevezett polgári házasságnak, mert vallásirtó gyűlöletében azt nem tűrhette, hogy a családi élet megalapításánál, az egyház előtt kötött házasság maradjon érvényben ; azért a törvényhozó gyűlés azt az elvet állitván föl, hogy a házasság a törvény előtt csupán polgári szerződés, annak megkötését is pol gárilag szabályozta, azaz elrendelte, hogy a házasulandók bejelentvén egybekelési szándékukat a polgári község elöljárójánál, az őket a község háza előtt kétszer kihirdeti, azután pedig a házasulandók négy tanúval megjelennek a község elöljárójának hivatalos helyiségében, hol az elöljáró vagy annak helyettese által fölolvastatván előttük a házassági viszonyról és a házastársak egymás iránti kölcsönös kötelességeiről szóló hivatalosan készült értekezés, a jegyesek nyíltan kijelentik, hogy mint férj és feleség egymást elfogadják ; erre az elöljáró a törvény nevében kimondja, hogy a házasság meg van kötve és erről azonnal hivatalos okmányt is állít ki részökre. (Code civil art. 63, 64, 75, 76, 165 — 169.) íme, Kedvesim, ez az az úgynevezett polgári-házasság és annak törvényszabta szertartása ; amely házasság nem ezen módon köttetett, az törvényileg semmisnek mondatott ki. Az anyaszentegyház azonnal fölemelte ellene tiltakozását és VI. Pius, szentséges római pápa, e polgári-hásasságnak nevezett egybekelést határozottan kárhoztatá ; azonban az általános forradalmi zavarban és véres üldözésekokozta nagy paphiány-
