Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)
5 ban az egyház tiltakozása elhangzott és a polgári egybekelés kötelező lett; a vallás szolgáinak pedig büntetés terhe alatt volt megtiltva, hogy a feleket e polgári szerződés megtörténte előtt bármily vallási szertartásban részesítsék. De nem szabad elfelejtenem még azon fontos körülmény fölemlítését sem, hogy a polgári hatóság, minden tekintet nélkül az illető felek vallására, saját jogkörébe vonta a házasság-kötés összes föltételeit; ő határozta meg nemcsak a házasságra alkalmas kort, a felek képességét, szabadságát ; adott fölmentvényt az előforduló tiltó s bontó akadályok alul, hanem bíráskodott is a házassági ügyekben, és mivel e polgári egybekelés nem birt a fölbonthatatlanság jellegével, ugyanaz a polgári hatóság, mely az egybekelést előbb hivatalosan házasságnak mondta ki, ha a felek később egymástól szabadulni, elválni akartak, mondta ki hivatalosan az elválást is; és hogy ez nem ment nehezen, mutatja az a nem tagadható tény, hogy a polgári-házasság behozatala utáni két év tartama alatt magában Párisban hatezer házassági elválás volt folyamatban. Igaz ugyan, hogy azután a sok elválás megszüntetése tekintetéből, az első császárság megszűntével, kimondatott a polgári-házasság fölbonthatlansága, és így sok kifogásnak vétetett eleje ; igaz az is, hogy alig néhány év múlva a francziák példáját több ország követvén, kisebb-nagyobb módosítással a polgári-házasságot elfogadták; sőt igaz még az is, hogy napjainkban alig van már ország, amelyben a polgári-házasság valamely formában ne léteznék, vagy legalább is annak létrehozásán ne dolgoznának ; mert azt a szabadelvüség elodázhatlan intézményének tartják; hanem azért mégis határozottan merem állítani, hogy hithű katholikusok a polgári-házasságért nem lelkesednek de nem is lelkesedhetnek ; mert amily igaz az, hogy a házasság minden népnél valláserkölcsi intézménynek tekintetett, nálunk katholikusoknál pedig szentség ; oly igaz az is, hogy a polgári-házasságot az istentagadó forradalom szülte, vallástalanság nevelte és hitközönyösség, hogy ne mondjam, katholikus-ellenes áramlat terjeszti. Egy országot sem tudok, amelyben katholikus, de nem névszerinti, hanem hithű katholikus kormány létesítette volna, avagy hitbuzgó katholikus nép sürgette volna a polgári-házasságot.; és ez igen természetes is ; mert bármi néven nevezendő polgári-házasság tényleg ellentétben áll a katholika anyaszentegyház hitével és tanításával a házasság szentségéről. Nem kívánom én azt, hogy ti az én égj szerű állításomra ezt elhigyétek ; azért oly tekintélyekre hivatkozom, akiknek hit és erkölcs dolgában vala mint én, úgy ti is és minden katholikus hinni köteles. Történt, hogy 1852-ben Victor Emmánuel, akkori szárd király, szintén a polgári-házasság behozataláról gondolkodván, levelet irt boldog emlékű IX. Pius szentséges atyának, kérve őt, hogy nyilatkozzék a polgári-házasság iránt; és a szent atya ugyanazon évi September 19-ről válaszolt is a királynak, örökbecsű nyilatkozatában szószerint a következőket mondván: „Dogma fidei est, azaz hitczikkely, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a házasságot szentségi méltóságra emelte, és a kath. anyaszentegyház azt tanítja, hogy a szentségi jelleg nem esetleges járulék, mely a házassági szerződéshez hozzáadatott; hanem a házasság lényegéhez tartozik annyira, hogy a házassági együttélés a keresztények között csakis a házasság- szentségében törvényes, és azon kívül egyszerűen ágyasság (concubinatus) ; az oly polgári törvény (pedig), mely kiindulván azon föltevésből, mintha a katholikusok házasságában a szerződés a szentségtől elválasztható lenne, szabályozni akarja a szerződést, ellentétben áll az anyaszentegyház tanításával és elidegeníthellen jogokot erőszakol maga, részérestb.
