Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)

- 3 -bál? Jézus pedig felelvén mondd nekik:Nem olvastátok-e, hogy a kiaz embert teremtette kezdettől, férfivá és asszonynyá teremtette főket lés mondd: ezért elhagyja azfember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek ; azért'már nem kettő, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember azt et ne válasesza. “ Az Úr Jézusnak ezen felelete nem tetszett a farizeusoknak ; azért folytatólag ismét kérdést intéznek : „Miért parancsolta tehát Mózes váláslevélnek adása mellett az felbocsátást ?“ És Jézus erre azon nagyjelentőségű szavakat mondá : „Mert Mózes a ti szivetek keménysége miatt engedte meg nektek elbocsátani feleségteket; ... de kezdetben nem úgy volt. Mondom pedig nektek : hogy aki elbocsátja feleségét hanemha paráznaság miatt, és mást vészén, paráználkodik, és aki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik

Ezekből láthatjátok, Kedvesim, hogy még a választott zsidó népnél is mennyire elhomályosodott a házasságnak ősi alakja, eredeti tisztasága és egysége ; azért az Ur Jézus, midőn az emberiség üdvözítésére megjelent, isteni irgalmának és kegyelmének teljében nemcsak visszaállította a házasságnak eredeti méltóságát kimondván, hogy amit Isten egybekötött, azl ember el ne válaszsza ;|hanem egyszersmind szentséggé emelte a házasságot, hogy igy „ahol eddig eláradott a bűn, tvláradóbb legyen a kegyelem (Róni. 5, 20.) és miként a keresztséget a keresztelendőre, úgy a házasságot a házasulandókra nézve az isteni malaszt forrásává tette,((hogy igy a férj és feleség egyességben, szeretetbcn és hűségben holtig együtt éljenek és magzataikat együtt istenesen neveljék. Szépen és lélekemelőleg szól e tekintetben is szent Pál, a nemzetek nagy apostola, az efezusiakhoz irt levelében, midőn a házasfelek egymáshoz! viszonyának mintaképül az Ur Jézus és az anyaszentegyház közti viszonyt állítván föl igy ir: „ Férjek, szeressétek feleségteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat és önmagát adta érettey hogy azt megszentelje. ... A férfiaknak úgy kell szerelniük feleségüket, mint önnön testüket . . . mert soha senki a maga testét nem gyűlöli, hanem táplálja és ápolja azt, mint Krisztus is az anyaszentegyházat; mert az ö testének tagjai vagyunk, az ö húsából, és csontjaiból. Ezért az ember elhagyja atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik; és ketten egy testté lesznek.11 A nőknek pedig igy ir : Az asszonyok engedelmeskedjenek férjeiknek, mint az Urnák; mert a férfiú feje az asszonynak, mint Krisztus feje az anyaszentegyháznak. . , de mint az anyaszentegyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy az asszonyok is férjeiknek mindenekben“ ... És azután fölsóhajt az apostol : Sacramentum hoc > agnum est, nagy szentség ez; én pedig Krisztusra és az anyaszentegyházra nézve mondom. Azért kiki közűletek úgy szeresse feleségét, mint/önnön magát; az asszony pedig tisztelje s félje az ö f érj ét.“ (5, 21 — 33.)

Már Kedvesim, ha egy szent Pál igy ir a házasság szentségéről,^váljon találkozhatik-e valaki, ha csak^egy parányi hite van is, aki tagadja, hogy a házasság valóban szentség ; de ha mégis taláikozik, azt nem én, hanem a trienti szent/ zsinat ítéli el, midőn határozottan kimondja : „ Ha valaki azt állítja, hogy a házasság \nem egyike a Krisztus Urunk*.által rtndelt hét szentségnek, hanem emberi találmány, és hogy az malasztban nem részesít: átok alatt legyen.“ (Sess. 24. Can. I.)

A szent zsinatnak e^határozatából világosan kitűnik, hogy itt olythitigazságról van szó, melyet minden keresztény katholikus embernek el kell fogadnia ; és én Kedvesim, nem kételkedem, hogy ti mindnyájan, midőn imádságaitok sorában az anyaszentegyház öt parancsa után elmondjátok a hét szentséget, ájtatosságtok egész őszinteségével említitek a hetedik helyen a házasságot, mert lelketekben él katholikus hitetek és meggyőződéstek, hogy a házasság csakugyan szentség; sőt hitetek világánál