Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)
2 egyszerű s világos felelet, és e rövid feleletben megvan minden, amit a katholikus anyaszentegyház a keresztények házasságáról hisz és tanít; mert ki van mondva benne : először, hogy a házasság szentség, azaz egyike azon hét kegyelemforrásnak vagyis szentségnek, melyeket Krisztus Urunk a mi megszenteltetésünkre rendelt, és a házasfelek is azért „nyerik az Isten malasztját,“ mert, midőn házasságra lépnek, szentségben részesülnek. A katholika anyaszentegyház tanítása szerint tehát nem lehet házasság, amely ne legyen szentség, és ha nem szentség, úgy nem is házasság. Továbbá másodszor, az is megvan a katekizmusi feleletben, hogy a férfi és nő mint7férj és feleség „megoldhatlan szövetségre lépnek, hogy „holtig együtt éljenek vagyis más szavakkal: a házasság a katholika anyaszentegyház tanítása szerint fölbonthatlan és csakis a házasfelek valamelyikének halálával szűnik meg. Ezt szent Pál apostol igen világosan kimondja, midőn a korintusiakhoz így ir : „ Azoknak, kik házasságban vannak, nem én par mcsolöm, hanem az Ur, hogy a fele'ség el ne váljon férjétől; hogyha elvál, házasság nélkül maradjon, vagy béküljőn ki férjével. És a férfiú el ne bocsássa feleségét“ . . . „fiz asszony kötve van a törvényhez, ameddig férje él, hogyha férje meghal, fölszabadul; menjen férjhez," akihez akar, csakhogy az Urban.“ (I. Korint. 7, 10-11, 39). Ezt az Úr Jézus igy rendelte és az Anyaszentegyház kezdettől fogva így tanítja ! De hé' — kérdezhetné valaki közületek, — a világ már négy ezer évig állott akkor, midőn az Úr Jézus megtestesült és az ő anyaszentegyházát, alapította, váljon tehát azelőtt nem volt házasság ? De igen, Kedvesim, már KrisztusJTJrunk kora előtt is megvolt a házasság, mert hisz már Mózes 1-ső.könyvében olvassuk, hogy „az Ur Isten mély álmot bocsáta Ádámra, és mikor elaluit vala, vön egyet az ö oldalcsontjaiból, ... és az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotá és vivé öt Ádámhoz, és mondd Ádám: ez most csont az én csontjaimból és hús az én húsomból, . . . annak okáért elhagyja- ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és lesznek ketten egy testben.“ (2, 21—24.) Ezt az első házasságot maga a teremtő Ur Isten hozta létre és a férjet úgy mint a feleséget kegyelmekkel ruházván föl az ő szövetségöket megáldotta : Növekedjetek — úgymond — és sokasodjatok és töltsétek be cl földet.“ ... És ezen házasság mintájára kellett volna az utána következő házasságoknak is köttetniük. De ne feledjük el, hogy az eredeti bűn következtében az emberi természet megváltozott, és idők folytán a házasságnak nevezett viszony is a túlcsapongó érzékiség által megvesztegetve meglazult. Nem szólok én itt az egy igaz Isten imádásától el, páríolt népekről és pogány nemzetekről, kiknél ha meg is volt a nászmenetek dísze és ünnepélyessége, és ha saját házi-isteneik, vagy jobban mondva, bálványaik előtt áldozataik füstfellegében végezték is egybekelésöket, mégis, ki tagadhatná, hogy náluk a házasság eredeti méltósága hiányzott, mert a feleség úgyszólván vásári czikk és csere tárgya lön, kinek tűrés és hallgatás volt a dolga és sorsa legtöbbnyire a rabszolgákéhoz hasonlított. De én errről nem szólok ; én csakis Jehova választott népét a zsidókat említem itt föl,, kiknél „szívok keménysége miatt,“ amint az Úr Jézus mondá, a házasság szintén vajmi sokat vesztett eredeti tisztaságából ; üssétek csak föl sz. Máté evangéliumának 19-ik fejezetét ás abból az egy fejezetből is észrevehetitek, mikép gondolkodtak a zsidók a házasságról; ott ugyanis azt Írja le sz. Máté, hogy az Úr Jézus Judea' határában a Jordánon túl tanítván az őt követő nagy sereget,[farizeusok jővén ek hozzá és azt kérdezek tőle; „ Szabad -e az embernek feleségét elbocsájtani akármi ok
