Püspöki körlevelek 1893 (Szombathely, 1894)
Istentől áldást és üdvöt! Tíz éve vagyok a jó Isten kegyelméből a szombathelyi egyházmegyének püspöke, és azóta, amint emlékezhettek reá, Krisztusban kedves Híveim, évenkint e Vasárnapon, mintegy bevezetésül a nagyböjti szent időre, főpásztori levélben szólottám hozzátok, hogy így rendes lelkipásztoraitoknak üdvösségtekre czélzó gondos működésében némikép én is résztvegyek, és komoly, de szeretetsugalta intelmeimmel áhitatos buzgóságtoknak istápolását és a katholikus hitélet emelését én is elősegítsem. E tiz éves szokásomnak teszek eleget ma is, midőn az Úr Jézus nevében e főpásztori levelemet intézem hozzátok ; csakhogy ez alkalommal nem választhattam szabad tetszésem szerint tárgyat; hanem mint püspökötök, tekintettel Magyarország ez időszerinti magas kormányának abbeli ünnepélyes és ismételt kijelentésére, hogy „az egységes házassági jog“czéljából az úgynevezett polgári házasságot szándékozik édes magyar hazánkban is meghonosítani, lelkiismeretemben kötelezettnek éreztem magamat a magas kormány kijelentése folytán, amely reánk kathotikusokra, legbensőbb meggyőződésem szerint, fenyegetést tartalmaz, főpásztori levelemet úgy készíteni, hogy szemeitek elé állítsam mind a két intézményt, t. i a mi házasságunkat és az úgy nevezett polgári-házasságot; mert igaz ugyan, hogy mind a kettő házasságnak neveztetik ; de azért mégis, katholikus szempontból, egymással ellentétben álló két intézmény. Előbb tehát részletezni fogom katholika anyaszentegyházunknak tanítását a házasság-szentségéről, és csak azután térek át az úgynevezett polgári házasságra. A tárgy nagy fontosságánál fogva szives figyelmeteket kérem, hogy tisztán és teljesen megértsetek. 427. sz. Quinquagesim a Vasárnapján a szószékről a hívek előtt átolvasandó. Először is tehát azt a kérdést vetem föl: mi a házasság ? Erre a kérdésre a kis katekizmusban szószerint ez a felelet áll: „A házasság szentség, mely által két szabad személy, férfi és nő, magukat mint férj és feleség megoldhatatlan szövetségre lekötvén Isten malaszlját nyerik arra, hogy egyességben, szeretetben és hűségben holtig együtt éljenek, és hogy magzataikat együtt istenesen neveljék“ . . . Ez, Kedvesim, i szombathelyi mlímm Krisztusban Kedves Híveinek
