Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
2 De ezeket szent János, a szeretet apostola, már rég elítélte, midőn így ir levelében: „Ne szeressét k a világot, sem azokat, mik a világban vannak. Ha ki a világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete; mert minden ami a világon vagyon, az a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, mi nem az Atyától, hanem e világtól vagyon.“ Ugyanily értelemben részletezi szent Incze is az emberi kívánságokat és jelezi azok szomorú eredményeit: „Tria maximé solent homines affectare : voluptates, opes et honores ; de voluptatibus turpia, de opibus prava, de honoribus vana procedunt; nam voluptates pariunt gúlámét luxuriam, opes generant cupiditatem et avaritiam, honores- nutriunt superbiam et iactantiam.“ Azért, midőn én mint főpásztorotok szemelőtt tartván az ősi szép szokást ez uj-év küszöbén, Nektek, Krisztusban Testvéreim és Fiaim „Boldog új-évet“ kívánok, más jelentőségben kívánom azt, mint a világ, és azzal kezdem, hogy óva intlek szent Pállal: „Ne szabjátok magatokat a világhoz;“ Ti ugyanis, Kedvesim, papok vagytok „kiket el különített Isten az egész népből és magának választott, hogy szolgáljatok a szent Tabernaculum szolgálatában és álljatok a nép élére és szolgáljatok neki;“ „nem ti választottatok engem, — úgymond az Úr Jézus — hanem én választottalak titeket és rendeltelek, hogy elmenvén gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon ;“ igen, Ti mint a világ világossága, a föld sava és sáfárai az Isten titkainak, hirdetői vagytok az evangéliumnak és vezetői a lelkeknek; biráskodtok a lelkiismeretek fölött, kiszolgáltatjátok a szentségeket és közvetitőkül álltok Isten és ember között, sőt miként egykor a Boldogságos Szűz méhében, úgy testesül meg fölszentelt kezeitekben az Úr oltáránál naponkint az Istenige hogy megerősítő táplálékul szolgáljon a lelkeknek és áldozatul az élők és holtakért ; szóval, Ti, mint „genus electum, regale sacerdotium, gens sancta, populus aquisitionis,“ hivatva vagytok az üdvözités nagy és dicső müvét folytatni; . . magasztos tehát és szent a ti hivatástok, és így magasztosnak és szentnek illik sőt kell lennie a lelkületnek is, melylyel szent hivatástoknak éltek ! Azért a jó pap, ki élő hittel fogadja isteni Mesterének parancsát : „Keressétek először az Isten országát és az O igazságát, . . és a többiek hozzáadatnak nektek,“ nem a világ múlandó javaiból szerzi kincsét, hanem a legtisztább szándékkal hivatásának szentelvén magát a „habentes tamquam non habentes“ elve szerint használja föl szerényebb vagy dúsabb jövedelmét, segíti szegényeit, istápolja ügyefogyottjait, és jámbor lelke irtózván a paphoz nem illő kapzsiság- és szégyenletes fukarságtól, híveit nem zsarolja, hanem minden haszonlesés nélkül tiszta kézzel értékesiti a reábizott egyházvagyont; és igy minden gazdagságát az Istentől nyerendő kegyelmek bőségében és a halhatatlan lelkek körül szerzett érdemekben keresi és találja. De a világ gyönyörei sem szédítik el a jó papot, mert hiszi és vallja, hogy „nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben“ találhatni meg az örök üdvösség útját ; hanem mint szent Jeromos mondja : „Si vis habere partem cum Christo, Christi exemplo tibi vivendum est;“ az Úi Jézus példája pedig nem a kéjek és gyönyörök, hanem az önmegtagadás és a kereszt iskolája ; azért az Ő szive szerinti pap az Isten kegyelmében s a Boldogságos Szűz pártfogásában helyezett bizalommal küzd a világ csábjai s teste háborgó ingerei ellen ; a hevesebb kisértésekben forró imához fog és elmélkedik a világ örömeinek múlandóságáról és az Ur Jézus keserves kínszenvedéséről, mert tudja, hogy „in
