Püspöki körlevelek 1889 (Szombathely, 1890)
3 meditatione exardescit ignis“ mely megemészti a test rendetlen vágyait ; soha nem henyél, hanem átérezvén Malachias prófétának szavait: „a pap ajkai őrzik a tudományt és a törvényt az ő szájából kérdezik,“ lefoglalja szabad idejét theologiai tanulmányok- és más lelket nemesítő komoly olvasmányokkal ; hivatalos kötelmeit pedig minden külömbség nélkül mindig a legpontosabban példás méltósággal teljesiti. Ellankasztják ugyan őt is néha testileg a nehéz fáradalmak és ilyenkor jóbarátjai tisztes körében keres fáradt lelkének enyhülést, de szellemileg el nem kedvetlenitik őt, mert tudja, hogy a mennyország erőszakot szenved és az erőszakosak ragadják azt el sőt ha legjobb meggyőződése szerinti buzgalmát és nemes törekvéseit félremagyarázzák, minden ellenségeskedés nélkül eltűri azt is, és ha följajdul is benne az emberi érzet, megkezdett útjáról el nem térítteti magát, hanem az Üdvözítő szeretetteljes hivásának engedvén „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtok és terhelve vagytok, és én megenyhitlek titeket,“ az Oltáriszentségben jelenlevő Úr Jézusnál panaszolja el baját, nála keres és talál vigasztalást ; de soha, semmi körülmények közt sem keres a papi szerénységet sértő lármás tivornyákban, annál kevésbé pedig az érzékiség posványáiban üdülést és élvezetet . . . Magasztos hivatásának tudatában szereti hiveit, szívesen látogatja az iskolát és kellően készülve örömmel lép föl a szószékre; de mégis legszivesebben fárad a gyóntatószékben, belátván azt, hogy ott legközvetlenebbül hathat tanácsai, intései és útbaigazitásai által a lélek üdvére, és valamint ő maga, hogy egyetlen, hallhatatlan lelkét mentöl tisztábban megőrizhesse, gyakori a bünbocsánat forrásánál, úgy hiveit is a gyakrabbi gyónásra szólitja, inti és szoktatja meg lévén győződve, hogy valamint a bűn akadályozza az isteni malaszt működését, úgy a gyakrabbi jó gyónás által kiszámithatlanul fokoztatik az isteni kegyelem áldásos hatása, elősegittetik a valódi keresztény életmód és ehetőleg biztosittatik a boldog kimúlás. Szóval a jó pap kötelmeinek pontos teljesitésében leli megnyugvását, ima, elmélkedés és komoly tanulás által edzi lelki erejét, és megelégedését hivatása magasztosságában találja ; ha lelke elborul, élő hitében keres vigasztalást, válságos perczeiben szive mélyéből isteni Mesteréhez fordul, a kegyelmek kinyerésében pedig a Boldogságos Szűznek anyai pártfogásában is bizik. így érez a jó pap ; főtörekvése pedig nem a világ hosannáira és kitüntetéseire, hanem odairányul, hogy neve az angyalok által az élet könyvébe jegyeztessék. „Dominus pars haereditatis meae et calicis mei, — ezt ismételgeti magában — Tu es, qui restities haereditatem meam mihi !“ Én tehát mint szerető atyátok, Nektek, Krisztusban Kedvesim, midőn „Boldog új-évet“ kívánok, azt kívánom és azért is imádkozom, hogy egytől egyig mindnyájan jó papok legyetek ; akkor az új-év nem lehet reátok nézve boldogtalan, mert az Isten veletek és mellettetek lesz ; már pedig ha az Isten velünk, úgy ki és mi győzhet ellenünk ? ! — „Itaque Filii Dilectissimi, — zárom szavaimat a Pontificate Romanům azon intelmével, melyet áldozárrá szenteltetéstek alkalmával a fölszentelő püspök ajkairól hallottatok, — servate in moribus vestris castae et sanctae vitae integritatem. Agnoscite, quod agitis ; imitemini, quod tractatis; quatsnus mortis Domini mystérium celebrantes mortificare membra vestra a vitiis et concupiscentiis omnibus procuretis. Sit doctrina vestra spirituális medicina populo Dei ; sit odor vitae vestrae delectamentum Ecclesiae Christi, ut praedicatione atque exemplo aedificetis domum idest
