Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
3 A honmaradottakat pedig egész bizalommal arra kérem, hogy e napok alatt valamint szent miséikben, úgy egyszersmind magánimáikban is emlékezzenek meg a szentgyakorlatokra egybegyűltekről és kérjék lelkileg velünk egyesülve isteni Mesterünket, az Úr Jézust, hogy a szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűz Mária, Szent Márton püspök és minden szentek érdemei által adja áldását reánk, valamint az egyházmegye összes papságára és a gondjainkra bízott katholikus hivek összeségére ! Deus Pater Omnipotens, qui per infinitam misericordiam Tuam dedisti velle, da per immensam clementiam Tuam etiam perficere, ut qui Te quaerimus, per merita Iesu Christi et Beatissimae Virginis Mariae Te misericordem etiam inveniamus.-------A rom. kér. kath. anyaszentegyháznak látható feje s főpásztora, a dicső ségesen uralkodó XIII. Leo pápa, szentséges atyánk, tekintetbe vévén napjainknak a vallásos hitet és tiszta erkölcsöt sok oldalról fenyegető veszélyeit, az Úr Jézustól öröklött hatalmánál fogva a folyó 1886 ik évre jubilaeumi teljes búcsút engedélyezett, alkalmat akarván ekképen a világ összes kath. híveinek nyújtani, hogy ily rendkívüli ájtatosság által annál nagyobb buzgóságra induljanak, a gyengék megerősödjenek, a megtérni óhajtók az Isten irgalmát annál biztosabban megnyerjék és igy az ő kegyelmeiben mindnyájan annál bővebben részesüljünk. A szentséges atyának a világ püspökeihez intézett főpásztori levele igy szól: VENERABIEIBVS FRATRIBVS PATRIARCHIS PRTMATIBVS ARCHIEPISCOPIS EPISCOPIS AI.IISQVE LOCORVM ORDINARIIS GRATIAM ET COMMVNIONEM CVM APOSTOLTCA SEDE HABENTIBVS LEO PP. XIII. VENERABILES FRATRES SALVTEM ET APOSTOLICAM BENEDICTIONEM Quod auctoritate Apostolica semel iam atque iterum decrevimus, ut annus sacer toto orbe christiano extra ordinem ageretur, oblatis bono publico coelestium munerum thesauris, quorum est in Nostra potestate dispensatio, idem placet in annum proximum, Deo favente, decernere. — Cuius utilitas rei fugere vos, Venerabiles Fratres, nequaquam potest gnaros temporum ac morum : sed quaedam singularis ratio facit, ut in hoc consilio Nostro maior, quam fortasse alias, inesse opportunitas videatur. — Nimirum cum de civitatibus superiore epistola Encyclica docuerimus, quanti intersit, 'eas ad veritatem formamque christianam propius accedere, intelligi iam licet quam sit huic ipsi proposito Nostro consentaneum dare operam, quibuscumque rebus possumus, ut vel excitentur homines ad Christianas virtutes, vel revocentur. Talis est enim civitas, qualis populorum fingitur moribus : et quemadmodum aut navigii aut aedium bonitas ex singularum pendet bonitate aptaque suis locis collocatione partium, eodem fere modo rerum cursus publicarum rectus et sine offensione esse non potest, nisi rectam vitae cives consequantur viam. Ipsa disciplina civilis, et ea omnia, quibus vitae publicae constat actio, nonnisi auctoribus hominibus nascuntur, intereunt: homines autem suarum solent opinionum morumque expressam imaginem iis rebus affingere. Quo igitur eis praeceptis Nostris et imbuantur penitus animi, et, quod caput est, quotidiana vita singulorum regatur, 1693. sz. A jubeliumi telj'es búcsú megtartása iránt utasítás.
