Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
2 ellen biztos menhely, az élet küzdelmeinek hevében enyhülés, és a mennyei tanoknak iskolája. E magányban a szemlélődének lelke előtt védfalakkint magasulnak ki a kath. hitnek magasztos elvei, a lélek közelebb jut Istenéhez, vonzatni érzi magát a boldog örökkévalóság felé, és ez érzetében oszladozó ködfátyolnak látja a világ összes hiúságait; szellemi látköre kibővül, tettereje edződik, hitében erősbül, reményében föllelkesedik és Isten iránt föllángoló szeretetében sz. Ágostonnal fohászkodik: „O beata solitudo sola beatitudo!“ .... „íme én magamhoz édesgetem és a magányba vezetem, és szivéhez szólok,“ mondja az Ur Ozeás prófétánál, mintha azt mondaná: a világ zaja s szórakozásai- s sokszerü csábingereinek közepette nem szólok, mert úgysem hallgatna reám; hanem a magányba hívom és ott jóbarátként szólok szivéhez; megerősítem őt a jóban kegyelmemmel, és ha bűnös, szent aggódásba ejtem őt, fölkeltem halálos álmából és ostromolni fogom, hogy ismét adja meg magát nekem .... „Oh valóban a szent magányban valami nagyszerű erő rejlik,“ kiált föl Kempis Tamás (L. 7. ad Fratres ) és nem csudálkozhatni, hogy a legnagyobb szentek időnkint a magányba vonultak, és e félrevonulást minden tökélyesedni óhajtó léleknek behatóan ajánlották; hisz maga az Üdvözítő Jézus is, ki a magányból érkezve kezdé meg nyilvános életét, egykor az istenországának terjesztésében kifáradt tanítványaihoz igy szólott: „Venite seorsum in desertum locum et requiescite pusillum.“ (Mare. 6, 31.) És e szavakkal hivlak én isiiteket, Krisztusban Kedves Fiaim, három napra a szent-magányba, hogy egyházmegyei papneveldénk falai között elzárva a világtól, elérjük azt az üdvös czélt, melyet a halhatatlan emlékű IX. Pius pápa is fölemleget: Ut exterioribus curis sepositis ac vehementiori studio aeternarum divinarumque rerum meditationi vacantes et contractas de mundano pulvere sordes detergere et ecclesiasticum spiritum renovare possimus, atque exspoliantes veterem hominem induamus novum, qui creatus est in iustitia et sanctitate. A megjelenők részére a következő pontok szolgáljanak irányadóul : 1. A szentgyakorlatok folyó évi augusztus 23-án délután 5 órától kezdve egész 26-ki délig tartatnak az egyházmegyei papnevelde épületében. 2. Minden megjelenő előlegeseri Írásban jelentse magát egész augusztus 10-ig az egyházmegyei hivatalnál. 3. Gondoskodjék minden megjelenő, hogy távolléte alatt a hívek lelki ellátása s érdeke ne szenvedjen. 4. Hozzon mindenki magával karinget, fehér stólát, biretumot, Breviáriumot, sz. olvasót és valamely ájtatos tartalmú könyvet, p. Kempis Tamást, vagy „Memoriale vitae Sacerdotalis“-t, stb. 5. Úgy induljanak hazulról, hogy augusztus 23-án délután 4 órakor a követendő napirend átvétele végett a püspöki irodában jelentkezhessenek; mert 5 órakor már a szentgyakorlatok megkezdődnek. 6. Akik megjelennek, azok a szentgyakorlatok befejezéséig kötelesek ittmaradni. — 7. Ha oly számmal jelentkeznének, hogy a papneveldében elegendő hely nem lenne s másutt szállásoltatnának el, az ilyenek, valamint a központi papok közül is a résztvevők, naponkint reggeli 5 órától egész az esti ima elvégzéséig az egész napot a papneveldében tartoznak eltölteni, hogy minden ájtatossági gyakorlaton jelenlegyenek.
