Püspöki körlevelek 1886 (Szombathely, 1887)
IV. KRISZTUSBAN KEDVES FIAIM! Püspöki székem elfoglalása óta folyton elmémben forgott a b. e. nagy pápa, IX. Pius szentséges atyának az az intelme, melyet trónralépte után első körlevelében a világ összes püspökeihez intézett, igy írván hozzájuk : „Quum vobis compertum sit ad ecclesiastici ordinis dignitatem et sanctimoniam retinendam et conservandam pium spiritualium exercitiorum institutum vel maxime conducere, pro episcopali vestro zelo tam salutare opus urgere omnesque in sortem Domini vocatos monere et hortari ne intermittatis, ut saepe in opportunum aliquem locum iisdem peragendis exercitiis secedant;“ és azóta lelkemnek egyik leghőbb óhaja volt a másutt is divó közös lelki-szentgyakorlatokat egyházmegyémben is meghonositani, hogy igy évenkint magam köré gyűjtve lelkészkedő papjaim egy részét néhány napon át a világi gondoktól való visszavonultságban közös imák, szent elmélkedések és a penitencziatartás cselekedeteinek komoly gyakorlása által lélekben megújuljunk, kegyelmekben gyarapodjunk és föllángolva Isten és egyháza iránti szeretetre, annál áldásosabban munkálkodhassunk a lelkipásztorkodásnak fáradságos, de egyszersmind magasztos pályáján. És ime, ezer hála érette az imádandó Isteni Gondviselésnek, a mi után lelkem vágyott és ami annyiszor képezte fohászaim tárgyát, az immár teljesedésbe megy; mert a jó Isten kegyelme által úgy alakultak körülményeim, hogy szivem őszinte örömével és atyai szeretetem egész melegével hívhatom meg immár lelkészkedő papjaimat közös lelki-szentgyakorlatokra. Tapasztalati tény, hogy a legelhatározottabb vállalkozásu utazó is bármily kedvvel és hévvel gyűjtse is érdekes tapasztalatait, ha időnkint pihenési óráiban erősödést nem nyer, lelkesültsége lassankint ernyed és az utazás nehézségei közt kifárad. így van ez a szellemi élet terén is; mert ki vonhatná kétségbe, hogy időfolytán a legjobb papnak buzgósága is ellankad, ha uj erőt nem merit és kipróbált erkölcse buzdításban nem részesül; de vájjon honnan merítse e megerősödést, honnan várja a buzdítást? . . Tán mindennapi ájtatosságiban keresse a megedző erőt és szokásos imáitól remélje a hősies lelkesedést? A termőföldnek, hogy bő aratásra nyújtson reményt, a bármily jótékonyan ható harmat magában nem elégséges, hanem áldásos napos-esőkre van szüksége; épen úgy igényli a lélek is, hogy a mindennapi áhitat harmatján fölül gazdagabb kegyelem-forrás nyíljék számára, mely őt a boldog örökkévalóság utján enyhítse, üditse és erősítse; ilyen pedig a lelki-szentgyakorlat; mert igaza van a szép lelkű Hausennek, hogy a jámborság összes gyakorlatai között alig található más, mely az Úrnak becsületes hiv szolgáját hősi erények gyakorlására hatályosabban buzdítaná; az elzsibbadt lanyhát az előbbi buzgóságra sikeresebben serkenthetné; a rosszat a szokásos bűnök halálos szendergéséből gyorsabban felébresztené, mint épen a lelki-szentgyakorlatok, vagyis a szentmagány! Azon magány, melyről szent Vazullal elmondhatni, hogy az incselkedő világ 1692. sz. Az egyházmegyei papság részére tartandó lelki-szentgyakorlatok.
