Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1943-1944, Szeged

1944. február 25.

ság szempontjából. Az elméleti, szóban előadható anyag számonkéré­se legyen szintén komoly. Ne csak lehetőségét adjuk meg, de követel­jük is a tanulótól egyes részletek, vagy az egész leckeanyag össze­függő. folyamatos, önálló előadását. Számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy ez ösztönzi a tanulót a lecke elkészítésére, amellett alkalmas előadókészségének, beszédképességének a növelésére. A köte­­lességtudat állandó ébrentartása mellett különösen ebben van az ön­álló előadások értéke. A kérdezgetés a kérdve-kifejtés mint tanári tevékenység, az uj anyag feldolgozásának a módszere. A felelésnél a tanuló ne várja már a kérdések mankóját, hanem járjon saját lábán, ismereteit fejtse ki maga, bátran. A segitő kérdéseket csak módjá­val alkalmazzuk. Ha a tanuló a könyv szavaival él, néhány tájékozó­dó kérdéssel győződjünk meg arról is, mennyire érti az anyagot. Ho­gyan tudja azt alkalmazni, bekapcsolni ismeretrendszerébe? Az egyes tárgyak kérdezési, illetőleg felelősi és elbirá­­lási média, szempontja más-más. Az emlékezeti .jellegű ismeretek /nyelvi tárgyak, pl. ol­vasmány tartalma/ inkább előadó, felujitó feleletet kivánnak, a hangulati elemekben gazdag tárgyak /nyelvi tárgyak/ a tanuló lelki megnyilatkozásait is elvárják, a spekulativ természetű tárgyaknál /számtan, fizika, föld­rajz stb./ a tanuló felelete legyen kife.jtő. fogalom és kapcsolat­­magyarázás. Itt az értelem megvizsgálása végett bővebben élhetünk tájékozódó kérdésekkel, a gyakorlati tárgyaknál pedig a felelés inkább bemutató._ /Mértan, ének,rajz, kézimunka, térképgyakorlat stb./ A feleltetés általában az óra elején történik, hogy az igy felújított anyaghoz hozzákapcsolhassuk az újabb ismereteket. Ez nem zárja ki azt, hogy a továbbhaladás közben ismét és ismét fel ne kellene vetnünk régi fogalmakat. Ez azonban már nem tartozik szoro­san a számonkéréshez. Részletes megvitatást érdemel az a kérdés is, hogyan történnék a tanulók foglalkoztatása és az idő célszerű kihasz­nálása a számonkérés alkalmával. A lehetőség keretein belül osztály foglalkoztatásra kell törekednünk. A számonkérés akkor végződik, amikor a tanár elég támpon­tot kapott a tanuló megítéléséhez s ha a szükséges anyagot felújí­totta. A számonkérés után a tanár a fennebb adott bírálati szem­pontok alapján hozza meg döntését és az osztályzatot feltűnés nélkül feljegyzi. Ezután igzalmat okozó hosszas szemlélődés - áldozatkivá­­lasztas — nélkül felhívja akövetkező felelőt. Hogy az osztályzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom